Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)

ELEGYES NÉPRAJZI ELŐADÁSOK ÉS ÍRÁSOK

Béla kifejezésével hatások

12 -, jobbára nem a műveltségből, nem az életmódból fakadnak, nem immanens folyamatok összegződései, hanem a paraszti kultúrán és társadalmon kívülről, főleg „felülről" indulnak el. A táji feltételekhez való alkalmazkodás rendje, annak eszközei, a mezőgazdálkodás technikái és szerszámai, a kézműves technológiák nem tartoznak a tradíció körébe. Különösen nem, ha figyelembe vesszük, hogy a paraszti tevékenységet az európai feudalizmus tulajdonlási és birtoklási rendje, a szolgáltatások rögzített formái, Magyarországon az Árpád-kor végén - éppen az elsődleges mezőgazdasági zónában rögzülő településhatárok, s még számos más tényező szervezett struktúrában működteti. A termőtájak kialakításának lehetősége a feudális keretek között éppen úgy nem spontán folyamat, ahogyan nem az a legelőterületek hasznosítása, vagy a határhasználat kötött rendjében a különféle növénykultúrák helye és kiterjedése sem. Több ilyet említhetünk a feudális időszakból is - pl. telepítések, úrbérrendezés stb. -, de legmarkánsabban megragadható a jobbágyfelszabadítás társadalmi-gazdasági következménye,

13 a paraszti műveltség átalakulására és táji differenciálódására gyakorolt hatása.

14 Lokális előzményei ellenére, ugyancsak felülről jövő változtatásnak és változásnak tekinthetjük a magyar Alföld nagy táj átalakító munkáját, a vízrendezést is, amit - mind a gazdaságra, mind a paraszti társadalomra gyakorolt hatása miatt is - valóban nem alaptalan második honfoglalásnak nevezni.

15 Századunkban nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk - az ugyancsak nem belső fejlődés révén - létrejött trianoni határok hatásának, a második világháborút követő földosztásnak majd az azt rendkívül gyorsan követő kollektivizálásnak, s úgy tűnik - bár tanulságai ma még nem beláthatok -, hogy ilyen hatás az 1989 utáni változás is a hazai agrártársadalomban. A termelés technikájának és eszközeinek, eljárásmódjainak működtetése mentén ugyanakkor az átörökítés - hol vékonyabb, hol erősebb - szálaival generációkat kapcsol össze. A termőterületek adottságait éppen úgy nem kell újratanulnia a parasztember fiának, ahogyan a különböző kézművesek a mesterség megtanulása/megtanítása során egyszerre ismerik meg a többgenerációs tudásokat és a legújabb, „korszerű" szakmai fogásokat. Önmagában a társadalmi viszonyokat és viszonylatokat, a közösségen belüli hierarchiát sem kell a különböző generációknak újra elsajátítaniuk, ahogyan azokat az eszméket sem, amelyek azok átalakítására, megreformálására jönnek létre. Ennyiben a tradíció valóban nem közvetlen része a kultúrának, hanem értelmezhető annak grammatikájaként, csakhogy azonnal értelmét veszíti, ha nem nevezzük meg konkrétan a helyét, 12 Gunda markánsan elkülöníti egymástól az átvétel és a hatás fogalmát. Az előző nem, vagy csak részleteiben alakítja át az átvevő közösség műveltségének állapotát, míg az utóbbi befolyással van az átvevő etnikum gazdasági és társadalmi helyzetére, akár egész életmódjára. Gunda Béla 1958. 567-576. 13 Lásd: Szabó István (szerk.) 1965. I—II. kötet tanulmányait, valamint Balázs György (szerk.) 1998. 14 Kosai. m. (1991) 15 Frisnyák Sándor 1990. 98., Ikvai Nándor 1991. 329-337., Viga Gyula-Viszóczky Ilona 1997. 167-174.