Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)
ELEGYES NÉPRAJZI ELŐADÁSOK ÉS ÍRÁSOK
működési területét. Nincs általában „hagyomány", az elválaszthatatlan a kultúra szövetétől. S nem is csak a szájhagyományra kell itt gondolnunk, hanem az utánzás, a gesztusok, a mintakövetés szerepére is, éppen úgy a munkatechnikákban, mint a táncban, a különböző terek elfoglalásában, akár a társadalmi hierarchia átörökítésében. A társadalmi szerepek átadása sem független a hagyománytól, nélküle éppen úgy elképzelhetetlen volna a paraszti mentalitás, mint a nemzettudat megformálódása. S nem csupán a paraszti kultúrára igaz ez természetesen, hanem - más összetevőkkel - a parasztok sorából régen kivált kézművesek, kereskedők s más társadalmi csoportok tradíciójára is. 5. A kultúra bonyolultan összetett szerkezetének elemei más-más jelentőséggel bírnak az egész struktúrájában, s szerepüknek megfelelően eltérő megváltozásuk/megváltoztatásuk lehetősége, valamint a változásuknak a műveltség egészének állapotára gyakorolt befolyása. 16 A fentiek összefüggésében különös jelentősége van a műveltség korszakhatárainak, s a változások értelmezhetetlenek a hosszabb történeti metszetek nélkül. 17 Az európai kontinens históriájában főleg a történeti-agrártörténeti kutatások húztak - mind térben, mind időben markáns - határokat, amelyek egyszersmind korszakhatárok: kifejezik, hogy a térbeli különbözőségek az időbeliekkel mennyire adekvátak, s miként változnak az évszázadok során. Értelmezik, hogy gyorsul-e vagy lassul a változások tempója, s azt is, hogy milyen feltételek fokozzák vagy fékezik az átalakulás ütemét. Megrajzolta a történeti kutatás az európai mezőgazdálkodás nagy tömbjeit - szerkezetében homogénebbnek mutatja, mint ahogy az a néprajzi atlaszok lapjain megjelenik —, s igazolja, hogy a különbözőségek hátterében inkább szervezeti kérdések, jobbára társadalmi eltérések tapinthatók. Mindez csöppet sem független a társadalom szerkezetétől: a mezőgazdaság modernizációja összefügg a technikai fejlődéssel, a mezőgazdaságon kívüli ágazatokkal, a kézművesség, az ipar, egyáltalán a társadalmi munkamegosztás színvonalával is. Azok a térségek, ahol gyengén fejlettek a városok, a parasztok adják a társadalom zömét, s a mezőgazdálkodás foglalja el a területek nagyobb részét, ott lassabb a fejlődés, lassú az innováció, s merevebb mind a társadalom, mind a műveltség struktúrája. Mindez magába foglalja a regionalizmus alapvető problematikáját is. Az európai régiókon belül is alrégiók rajzolódnak ki, amelyeken belül egymáshoz alig hasonlítható tájak, vidékek mutatkoznak. Mára egyértelmű, hogy ezek eltérő műveltsége nem csupán a megváltoztathatatlan földrajzi feltételek és az ember tájátalakító tevékenysége révén létrejövő új feltételek életmódra gyakorolt hatását tükrözi, hanem a nehezen változtatható társadalom jellegét is. Mindezek • 18 együtt konzervatív, alig mobilizálható struktúrát eredményeznek. (Aligha vitatható, hogy mindezek hatása máig esélyegyenlőtlenséget jelent a különböző hazai tájak népe számára.) 16 Gunda Béla 1958. 567-576. 17 A néprajz történetiségéhez összegzőén: Paládi-Kovács Attila 1991. 125-133. 18 Összegzőén: Kósa László 1991.
