Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)

ELEGYES NÉPRAJZI ELŐADÁSOK ÉS ÍRÁSOK

A trianoni határokon kívül rekedt magyarság vonatkozásában a kérdés a néprajz számára is különös hangsúllyal vetődik fel: kutatásunk a kisebbségben élő magyarság műveltségét igen gyakran változatlannak, az archaikumok gyűjtőmedrének, a magyar népi kultúra egykor volt állapota letéteményesének tartotta. (Aligha vitás pedig az is, hogy a határainkon kívül rekedt magyar csoportok műveltségét csak rájuk jellemző hatások is érték századunk folyamán.) Legutóbb Liszka József a (cseh)szlovákiai magyarság populáris kultúrájának 1918-1998 közötti helyzetét összegző tanulmányában utal arra, hogy nem csupán annak 1918-beli állapotát nem ismerjük kellő módon, de különösen hiányzik a 20. századi változások számbavétele.

7 Liszka említett fogalom-kijelölése önmagában is változásokra utal - igaz, elsősorban a néprajz vizsgálati tárgyát illetően.

8 Úgy tűnik, hogy a változás fogalmilag éppen úgy nem egyértelmű, mint a hagyomány, ami nem meglepő, hiszen a kettő lényegileg nem választható külön egymástól. 3. A hagyomány értelmezése a néprajz tudománnyá válása és intézményesülése óta sokat változott, de tartalma ma is vitatott. A 19. században még jobbára a folklór egészével azonosították. Györffy István 1939-ben az elődeinkről ránk maradt szellemi javakat érti alatta, szemben a hagyaték és az örökség kifejezésekkel jelzett, objektiválódott tárgyi javakkal, amelyek ugyancsak az előző generációdról maradtak fent.

9 Az újabb kutatások a tradíciót igyekeznek leválasztani magáról a kultúráról, s olyan törvényszerűségnek tartják, amely maga nem része a kultúrának. Istvánovits Márton szerint a hagyomány a kultúra grammatikája, kifejezetten olyan szimbolizált jelrendszerek összessége, amelyek a megtanulás-elsajátítás folyamatában jutnak a különféle típusú közösségek tagjainak birtokába, s szervezik azok működését.

10 Nagy teret szentel a hagyomány problematikájának Szabó László. Eredményeinek többségével egyet kell értenünk, mindenekelőtt azzal, hogy kultúra nélkül hagyomány nem létezik. Magam vitatom azonban azt a vélekedését, hogy a hagyomány nem tekinthető történeti kategóriának, hogy a néprajztudomány érdeklődési körébe tartozó, rendszeresen, hosszabb időn át visszatérő tevékenységek ugyanazon körülmények között ismétlődnének. De nem gondolom azt sem, hogy az egymástól térben és/vagy időben távoli tárgyi jelenségeket bármilyen módon össze lehetne kapcsolni a hagyomány kérdéskörével, ahogyan ezt Szabó László megfogalmazza.

11 4. Ha a hagyományt a generációk között átadott kulturális örökség értelmében említjük, akkor a műveltség nagy tömbjeit lényegében kiemelhetjük a tradíció köréből. A gazdálkodás és a társadalom egészére kiható változások - Gunda 7 Liszka József 1998a. 169-171. 8 Liszka i. m. 169-171., A népi kultúra - populáris kultúra fogalmak változásához és értelmezéséhez összegzőén: Hofer Tamás 1994. 233-247. 9 Györffy István 1993. 7. 10 Istvánovits Márton 1979. 393. 11 Szabó László 1993. 98-103. passim. Vö. Viga Gyula 1999. 59-63.