Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)

ELŐADÁSOK ÉS CIKKEK A MUZEOLÓGIA KÖRÉBŐL

feladatait. 1913-ban formailag különválik a múzeumi munka és a közművelődési tevékenység, valójában a múzeum a város kulturális életének letéteményese marad a két háború közötti időszakban is. Az első világégés előestéjén felvetődik egy városi kultúrpalota terve, ezt azonban éppen úgy elsodorja a háború, mint a néprajz első eredményes miskolci művelőit. 2. Az első világháború után, illetve a trianoni határok megvonásának következtében Miskolc szerepe, jelentősége a kulturális életben is megváltozik. Mindez nem hagyja érintetlenül a múzeumot sem. Ne feledjük: a térség első muzeális gyűjteményei a trianoni határokon kívül szerveződtek meg. A történeti ci vitas, Kassa 1872-ben létrejött múzeuma nem csupán Abaúj megye múltjának volt reprezentánsa, hanem az egész régiónak. A Dókus Gyula által megteremtett Zemplén vármegyei múzeum pedig csakúgy elvész a magyar tárgyi örökség számára, mint Rozsnyó vagy Rimaszombat közgyűjtemény-csíráinak kollekciói.

8 A miskolciak ebben az időszakban szívesen hangsúlyozzák, hogy milyen komoly teher hárul rájuk Kassa elvesztésével. Nem csupán az attól kezdve szívesen hangoztatott Kassa-Miskolc kétpólusúságban és versenyben, de mind a könyvtárügyben, mind a felvidéki vándorkiállítások áttelepítésének gondolatában, mind a múzeum szándékaiban megfigyelhető a területi elvek átrendeződésének észlelése, ami azonban - jóllehet ezek históriája még kutatásra vár -, nem jelent igazi áttörést témánk vonatkozásában. A Borsod-Miskolci Múzeum hatásköre továbbra is Borsod vármegyére terjed ki, s a kisebb részében Magyarország területén maradt Zemplén, Abaúj és Gömör vármegyék tárgyi néprajzi öröksége jószerével örökre elvész: részben a megcsonkított ország okán, részben pedig azért, mert az 1970-es, 80-as években létrehozott tájmúzeumok az itthoni részeken is megkésnek a gyűjtőmunkával. A másik lényeges változás magában a szakmában zajlik. A két világháború közötti időszakban a Borsod-Miskolci Múzeumnak nincs néprajzos szakembere. Elsősorban a Néprajzi Múzeum, illetve a Magyar Nemzeti Múzeum Néprajzi Osztályának munkatársai járnak le, s szervezik, irányítják a gyűjtést, összekapcsolva a szakmát irányító központi intézmény ez irányú feladataival. Számos jeles szakember mellett Bátky Zsigmond, Viski Károly és Györffy István is közreműködik a borsodi gyűjtésben.

9 Az utóbbit különösen megfogja a matyóság népművészete, de éppen úgy a dél-borsodi kertes települések megosztott, kétbeltelkes működése és azok gazdálkodása.

10 A tárgyi gyűjtés ebben az időszakban mind térben, mind tematikailag kiterjed: elsősorban az ősfoglalkozások eszközei, a gazdálkodás egyes, a technika változásával kiszoruló szerszámai is megjelennek a kollekcióban. Ahogyan a magyar néprajzban mind erőteljesebben hangsúlyozódik a népélet változása, úgy tágul a tárgyi gyűjtés horizontja. Mindezek hatására a néprajzi gyűjtemény 1931-ben már közel 3000 tárgyat számlál, ami aztán a második világháború előtt már eléri a 7000-et, ha hinni lehet a statisztikának. 8 Fehér József 1988. 431-447. 9 A néprajzi kutatás történetéhez: Bodgál Ferenc 1970. 323-340., Viga Gyula 1989. 187-204. 0 Bodgál Ferenc 1962. 124-126.