Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)

ELŐADÁSOK ÉS CIKKEK A MUZEOLÓGIA KÖRÉBŐL

Amint már utaltam rá, a két világháború közötti időszakban a múzeum Miskolc város szellemi-tudományos központja volt. Némileg beárnyékolja ezt persze, hogy a továbbra is közös intézményként működő múzeum és könyvtár nagyon szegény. Nincs megfelelő épület, csak ígéretek maradnak a város megoldási szándékai. Viszont a múzeumot és a könyvtárat két nagyszerű szakember, Leszih Andor és - a harmadfél évtizeddel később belépő - Marjalaki Kiss Lajos irányítja, akik nem csupán a vidéki értelmiségi legjobb típusát képviselik, de hatnak is a környezetükben, s nagyon jó szakmai, emberi kapcsolatokat ápolnak. Leszih gyakorlatilag 45 évig áll az intézmény élén, de maga is termékeny, eredményes kutató.

11 Marjalaki Kiss nevéhez kapcsolható a kettős honfoglalás elképzelésének első felvetése.

12 Kapcsolataik révén az irodalom (Móra, Móricz, Sassy Csaba és a kulturális sajtó jelesei), a művészet és a tudomány kiválóságai fordulnak meg a múzeumban, amely intézmény valóban pezsgő szellemi életet szervez a változatlanul nagyon vidéki városban. Jól kifejezik ezt a hangulatot Móricz Zsigmond szavai, aki egyébként a városról nem volt nagy véleménnyel: „Valami él ebben a múzeumban, a múlt él. Tanárok jönnek be, szikár, szemüveges emberek, nyolcadik, tizedik fizetési osztályban, s a szájukon nincsen hossz és bessz, nincsen panasz és drágaság... Ebben a múzeumban valami pezseg, ami az egész magyar közéletből hiányzik ma: teljesen absztrakt emberi értékekért való lelkesedés."

13 A múzeum ekkor szervesül a város és a megye kulturális és tudományos közéletében, szerez rangot magának a hazai közgyűjtemények sorában. Gyakorlatilag fel sem merülnek azonban az önálló muzeológiai problémák, a cél a gyűjtemények megtartása és méltó elhelyezése, bemutatása. 3. Ha az időrendet követem, megint háború jön, aztán nehéz számvetés, majd a határkőnek számító 1950-es év: a múzeum államosítása. 1962-ig az intézmény a MOK, ill. az éppen aktuális kulturális tárca irányítása alatt áll. Ebben - az intézmény számára igen eredményes - periódusban azonban megint több tényező hatása összegződik. Túl a nagy gazdasági-társadalmi-kulturális átalakulás általános, ám csöppet sem elhanyagolható tényén és hatásán, szerveződik a háttérben egy nagy iparváros, amelyik 1949-ben magába olvasztja a korábban önálló, ma Miskolc részét képező településeket. Ezek között van akkor már évszázados ipari múlttal bíró (Diósgyőr), s a közelmúltig falusias (Görömböly, Hejőcsaba). Minden korábbinál erőteljesebben indul meg a falu átalakulása és átalakítása, ami a néprajz számára - ambivalens tudománypolitikai megítélése ellenére, vagy azzal együtt - igen komoly feladatot jelent. De átalakulóban van a kézművesség, az ipar is, ami ugyancsak mozgósítja a közgyűjteményeket. Az államosítás után szűkült a miskolci gyűjtemények profilja: a múzeumi könyvanyag nagyobb részét a Városi Könyvtár kapta meg, a történeti dokumentáció zöme pedig állami levéltári kezelésbe került. Az irányítást a Múzeumok Országos Központja és a Népművelési Minisztérium Múzeumi Főosztálya vállalta át. Ettől 11 Huszár Lajos 1964. 207-218. 12 Marjalaki Kiss Lajos 1987. 13 Veres i. m. 25.