Viga Gyula: Miscellanea museologica (Officina Musei 12. Miskolc, 2002)
ELŐADÁSOK ÉS CIKKEK A MUZEOLÓGIA KÖRÉBŐL
Néprajzi gyűjtésről azonban még évekig nincs szó. Annak megindulását, - ahogyan másfelé, úgy Borsod vármegyében is - a reprezentánsnak tartott népcsoport tárgyai indukálják. A Néprajzi Tár első darabjai 1903-ban kerültek Miskolcra: Mezőkövesd városa, ill. polgármestere egy teljes szobaberendezést és matyó viseleti anyagot ajándékozott a Borsod-Miskolci Múzeumnak. A tárgyegyüttesből - Matyó szoba címmel - Morvái János mezőkövesdi főjegyző és felesége rendezte az első bemutatót. 1903. végén még csak 146 a néprajzi tárgyak száma, ami aztán 1911-ben haladja majd meg az ezret. Ebben elévülhetetlen érdemeket szerez iff. Kóris Kálmán (1878-1967), a matyóság avatott kutatója, aki Miskolc szülötte, de mivel a városban nem jut álláshoz, pesti polgári iskolai tanárként vesz részt a múzeum gyarapításában. 6 Vezetésével 1904-ben már 2500 koronát költ a múzeum matyó tárgyakra - összesen 311 darabra. Tardi, mezőkövesdi, szentistváni tárgyi gyűjtései és felbecsülhetetlen értékű fényképfelvételei alapozták meg a miskolci múzeum néprajzi anyagát. Kóris 1904. évi jelentése roppant bizakodó: „Borsod megye néprajzi tekintetben át lesz kutatva, a kutatás eredményeként az anyag feldolgozást nyer." 1907-ben már egyenesen egy Felsőmagyarországi Néprajzi Múzeum gondolata bontakozik ki, amikor „A néprajzi osztályra nézve elhatározza a bizottság, hogy egy nagy múzeumot létesít a matyó palóc népek etnográfiai tárgyaiból, mely múzeum az egész Felső Magyarország központja lenne e tekintetben." A gyűjtőmunka - részben ugyancsak Kóris révén - fokozatosan terjed ki a Bükkaljára, valamint a palócság felé; az utóbbiban - helyi gyűjtők mellett - nagy érdemeket szerzett Istvánffy Gyula (1863-1921) is, aki a város polgári leányiskolájának igazgatása mellett gyűjti a néprajzi anyagot. Elsősorban a palóc folklór jeles kutatója, de 1908-1913 között a múzeum palóc tárgyi gyűjtéseit is szervezi. 7 1910-ben Kóris nagy kiállítást rendezett a matyókról, ami a múzeummal egy fedél alatt lévő női ipariskola termeit is elfoglalta. Bár 1913-ra - Kóris ragyogó fotóival - a néprajzi kollekció tárgyszáma 1455-re emelkedik, a gyűjtemény valójában csak a két jellegadó néprajzi csoport, a matyók és a palócok díszítőművészetét reprezentálja. Megfogalmazódik ugyan Dél-Borsod, a Tisza mente kutatásának igénye, ez azonban érdemben nem jut előre, bár a mezőcsáti kerámia legszebb 19. századi darabjait ekkor mentik a múzeumba. Az első világháborúig tehát a néprajzi anyag a szép tárgyak együttese, ahogyan azt a korszak muzeológiai törekvései megkövetelik. Ez az anyag jószerével ma is a gerincét jelenti a Herman Ottó Múzeum etnográfiai kollekciójának. A múzeum szerepe azonban ebben az időszakban is összetettebb: az Egyesület a városi közkönyvtárral közösen működteti, s lényegében a törvényhatósági jogkört nyert város egyetlen közművelődési intézményét tartja fent. Az irányítást az Egyesület 1913-ban Borsod vármegyének és Miskolc városának adja át, amelyek lényegében 1950-ig, a közgyűjtemények államosításáig látták el a gazda 6 Fügedi Márta 1999. 1315-1330. 7 Bodgál Ferenc 1964. 455^58.
