Goda Gertrud: Tóth Imre (Officina Musei 11. Miskolc, 2002)

léire. (Lugano, Új-Delhi, Majdanek, Moszkva, Berlin, Freiberg, Varsó, Vologda, Katowice) Tóth Imre ahhoz a generációhoz tartozik, amelyet a „fényes szelek" jelzővel illetnek. Ők a korfordító történelemmel háromszor is találkoztak, s legalább ennyiszer kellett hitvallást tenniük. Bizony kevesen maradtak olyanok, akiknek övéihez való hűségére nem vetett árnyékot a minden áron való érvényesülni akarás. Neki nincsenek elhallgatni való kitüntetései, sőt különcködésekkel sem kellett tehetségére felhívnia a figyelmet. Műterme és otthona máig nyitva áll a szakmáról, a világ dolgairól eszmét cserélő kollegák előtt, akik igénylik véleményét és bíznak ítéletalkotásában, s akik egy eleven diskurzus után letisztult nézetükhöz új hittel ragaszkodhatnak. A mesterség tekintetében mert ő a művészetet annak tartja - hajthatatlan. Igényes magával szemben, s mindenkivel, aki e sok tépelődéssel és vívódással járó hivatást választotta magának. Családi fotó (1939) '