Goda Gertrud: Tóth Imre (Officina Musei 11. Miskolc, 2002)

megőrzik eredeti szépségüket. Festőszerének köszönhetően a pasztózusan előadott képek nem veszítik el elevenségüket, élvezetes, jó minőségüket. A mesteremberi sikerek a művészi alkotókedvre is jótékony hatással vannak. Puritán egyszerűségre törekvő miliőjében a hétköznapi használati tárgyakból, sokszor műanyag gyümölcsökből - mondván, ha Cézanne is megtehette -, festőrongynak kapott drapériából, egy tükör vagy ablak felhasználásával rendez meg sokszor látványnak is élvezetes csendéletet. Mennyi lelemény van abban, és mennyi céltudatosság! Ellenfényre vagy éppen a szórt világításra, színre, formára, térre élezi ki a látványötletet, amit szinte nem is néz, csupán inspirálni hagyja magát általa. Olyan szép tónus-gazdagságot nincs módja beállítani, amit mint festőnek - úgy érzi - kötelező létrehoznia. Az a kegy adatik számára, hogy a teremtés egy pici misztériumából részesülhet. Csendéleteinek valamennyiét szinte áthatja a genezis fékevesztett erejét követő pillanat nyugalma. Minden a helyére kerül, s uralmát átveheti a harmónia. Sajókaza, ez a dombok között fekvő kis település, ahol a háború alatt a vasgyári gyerekekkel hosszabb időt töltött együtt kitelepítve, érdekes a maga módján. A történelem vihara 1944-ben szórta szét a falu egykori birtokosainak híres képgyűjteményét, a Radvánszky-gyűjteményt. Tudjuk, Mészöly Géza is dolgozott meghívásukra, s maradtak fenn művei, amik konkrétan ide kötődnek. Szőnyi István jó barátja, Palcsó Dezső festőművész