Goda Gertrud: Tóth Imre (Officina Musei 11. Miskolc, 2002)

tanítóskodott a faluban, s közben alkotta a meghitt hangvételű posztnagybányai képeit. Hogy mindebből a tizennégy éves gyermeknek mennyi jutott tudomására, nem tudni, de érdeklődését ismerve, találkozhatott a művészeti értékekkel. Nehéz a fiatalkori hatásokat rekonstruálni, s talán nincs is rá igazán szükség, de amikor tiszta színeinek ragyogása késztet megállásra, a művészettörténészben felvetődik a színes üvegablakokkal való rokonság gondolata. Nem lehettek számára ismeretlenek a Vasgyár római katolikus templomának nagyméretű üvegfestményei, melyek Róth Miksa műhelyéből származtak. Akárcsak a festő otthona, az üvegablakok is a háborúnak estek áldozatául. A sajókazai élményekhez, majd a felnőttként Erdélyben tett utazások emlékeihez is vissza-visszatér. Kéveszedőkkel, fahordókkal, fuvarosokkal népesíti be táblaképeit, s több hasonló, tipikusan paraszti témát dolgoz fel. Az igavonó lovak és gazdáik premier plánba állítva feszes kompozíciót alkotnak. Bár a Gyűjtésről {Gereblyés) elmaradnak kedvenc lovai, de a földközeli életfonna teljessége nem szűnik meg. A fiatal férfi állapotszerű nyugalommal fordul szembe s kezei hangsúlyozottan markolják azt az eszközt, amit tulajdonképpen csak sejteni van módunk. Ezáltal a tőmondatos egyszerűség egy csapásra feszültté válik, még akkor is, ha a menedéket jelentő domboldal jótékonyan védelmezi a ritmikus munkafázis zenitjén a mozdulatot kitartó