Goda Gertrud: Tóth Imre (Officina Musei 11. Miskolc, 2002)

A tanulmányokkal telt öt év minden napja - beleértve a nyári művésztelepeket - (1949-ben ő szervezi a hallgatók nyári gyakorlatát a Miskolci Művésztelepre Kapós Nándor festőművész irányítása alatt) a komplex felkészülés közepette zajlott. Kikapcsolódást a Szépművészeti Múzeumban tett vasárnap délutáni látogatások jelentettek az akkor még ott együtt látható külföldi és hazai műremekek beható tanulmányozásával. Városligeti krokizások, éjszakai munkák a filmgyárban, szerepvállalás a kollégiumi önkonnányzatban - ezek töltötték ki szabadidejét. Tóth Imre nemzedékének egy másik nagyon jellemző tulajdonsága volt a közösségi lét aktív megélése. Az ifjúsági szervezetben azzal a Vati Józseffel dolgozott együtt jó barátként, akivel azután sokáig egymás közelében éltek és dolgoztak, de ez már a Miskolchoz fűződő évekre esett. Iskolatársaihoz - Szurcsik János, Nóvák Lajos, Vecsési Sándor, Izsák József, Kántor Lajos, Kokas Ignác - több szállal kötődött, a pályakezdés nehéz esztendői alatt is még összetartotta őket a diákként együtt megélt, hittel teli évek emléke. A mesterség otthonról hozott tiszteletével készült leendő hivatására. Semmelweis Ignácról készítendő diplomamunkájához is alázattal közelít, s a többfigurás kompozíció kiérlelésére az ötödik év állt rendelkezésére. A jelölteknek tanulmányokkal és vázlatokkal alátámasztott, munkáikat nyilvánosan kellett megvédeniük a hivatalos bírálóikkal szemben a Bemáth Aurél vezette bizottság előtt. Az ő esetében „a nagy összecsapás" CsákiMaronyák József festőművésszel történt. Ez volt az az első megmérettetés, amelyben világossá vált számára is, hogy az elméletben megoldott, átgondolt kompozíció à la prima megfogalmazása lesz a személyiségének leginkább megfelelő művészi eljárás. Kompozíciós vázlatai és színvázlatai több festői erénnyel bírtak Pór Bertalan ekkori megállapítása szerint, mint maga a főműnek szánt táblakép. Ha valami, a művészi életút az, ami a sok kétséget, töprengést, a lehetőségek mérlegelésének gyötrelmét sohasem nélkülözheti. Elhagyva a főiskolát, szembesülve a társadalmi valósággal, annak sokféle útvesztőjével, bőséggel kijutott Tóth Imrének a küzdelmekből. Még a főváros ösztöndíjasa volt, amikor a tragikus sorsú Örkényi Strasser István szobrászművész Alkotmány utcai műtermét bérelte ki több társával együtt. Itt