Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

A fentiektől sem függetlenül, a néprajzi-művelődéstörténeti kutatásokban, a népi hatások megítélésében erőteljes hierarchia figyelhető meg. Ez csak részben függ össze azzal, hogy a műveltségi hatások egy része közvetlenül a magaskultúrát érinti. A parasztságot ért hatások szerepe lényegesen kisebb figyelmet kapott, s azt számos vonatkozásban csak az egyházak, vallások mentén szerveződő vizsgálatok törték át (románság és szerbek ortodoxiája, görög katolikus ruszinok kutatása stb.). Az eddigiekből is kitűnik, hogy magam a különböző népek, tájak, eltérő javakkal rendelkezők közötti érintkezés legszembetűnőbb formájának a javak cseréjét tartom, s ilyen módon ezt vélem a Kárpát-medence népei közötti interetnikus kapcsolatok első számú letéteményesének is. Még a szelleminek nevezhető javak terjedése mögött is gyakran gazdasági kapcsolatok ragadhatok meg. Ilyen kontaktus mozgatja a cseregyerek-küldés szokását. Kereskedelmi cikkekként kerülnek el több száz kilométeres távolságra az ikonok, üvegképek, vallásos szobrocskák, de a különböző nyelvű nyomtatványok is. Az árucsere és a vándorlás a műveltségnek szinte minden rétegére kihat, nem csupán az önfenntartás, az életmód területére. A javak cseréje révén és a vándorlásokkal terjedő műveltségi elemek kulturális „töltése" persze nem egyforma: különböző esélyük van a befogadásra, s átvételük esetén is eltérő funkcióban és különböző mélységben épülhetnek be egy-egy közösség műveltségébe, s más-más hatást gyakorolhatnak a műveltség állapotára. Nem kétséges ma már, hogy a tárgyak, eszközök, testi javak mellett a folklórelemek is befogadásra leltek a más nyelvet beszélő csoportok által, a valódi és nehezen megválaszolható kérdés így elsősorban az lehet, hogy miért olyan végtelenül különböző az egyes elemek elterjedésének sebessége és kiterjedése. Ebben a vonatkozásban különösen fontos megkülönböztetnünk a kapcsolat, kölcsönhatás, érintkezés, párhuzam, analógia és más, az egyes műveltségi elemek szervesülésének mértékére rávilágító etnológiai fogalmakat. Itt kívánom megjegyezni, hogy értelmezésemben nem csupán arról van szó, hogy - a lokális adottságok függvényében - minden mozog, hogy sokkal többen voltak úton, mint azt a kutatás sokáig vélte, s hogy tarthatatlan a vélekedés a tradicionális kárpátmedencei műveltség változatlanságáról, konzervatív jellegéről, hanem arról is, hogy a kapcsolatok az egykor volt generációk életminőségét is magasabbra emelik számunkra. Ugyanakkor persze a táji-térségi adottságoknak megfelelően, eltérő életminőséget és esélyt jelentenek - tegyük hozzá, hogy ma is, s vélhetően a következő generációk számára is. Az elmúlt két-három évtizedben a kutatás valószínűtlen tömegű adatot és összefüggést tárt fel a Kárpát-medence területén élő népek kapcsolatairól. Még azokat a szereplőket is nehéz lenne felsorolni, ahol bizonyos munka, pl. a javak közvetítése, szállítása egy-egy település vagy kistáj népének több generáción át volt karakteres tevékenysége. A peremterületekről a sík vidékre szállító tutajosokról, - románok, ruszinok, szlovákok, más irányban gurálok vagy lengyelek - monográfiák szólnak. Tudjuk, milyen javakat terjesztettek, s hogy ez a tevékenység miként formálta saját társadalmukat és műveltségüket. Könyvtárnyi irodalma van a Felföld vándorárusainak és -iparosainak, tudjuk, hogy lakóhelyük adottságai miként befolyásolták életmódjukat. Tudjuk a vándoraratók és -cséplők mozgásának jellemzőit, s hogy mintegy 200 000-re tehető azoknak a vándormunkásoknak a száma, akiknek a tevékenységét évente a sík vidék gabonafóldjei igényelték. Mindezek több népet érintő, több etnikum kultúráját formáló tényezők, a peremterületeken kutatásuk ma is látványos sikereket ígér. Tudjuk kulturális „hozadékuk" 10 Ujváry Z, 1984. 50.