Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

műveltségének alakulásában egyébként számos egy irányba mutató hatás, fejlődési szakasz mutatható ki, ami a kultúra integrációjának irányába hatott.

8 Az ember és a természeti környezet viszonya vizsgálatának sajnálatos aktualitást ad napjaink globális ökológiai válsága. Hogy jelen írás éppen ebben a témakörben megfogalmazott gondolatokkal kíván tisztelegni Ikvai Nándor emléke előtt, annak fő oka éppen itt keresendő: Ikvai, aki az Északi-középhegység - különösen Zemplén és a Börzsöny — népi gazdálkodásában tárt fel ökológiai összefüggéseket, egy 1988-ban megjelent tanulmányában nagy rálátással, történeti-néprajzi és geográfiai példák során vizsgálta az ember és a természet korábbi összhangjának megbomlását, s annak ökonómiai és műveltségi hatásait. Megítélésem szerint ez a tanulmánya igazolja leginkább, hogy nagyon fontos kérdések foglalkoztatták e vonatkozásban, s különösen sajnálatos, hogy ezek kibontása torzóban maradt.

9 Az alábbiakban a Felföld tradicionális műveltségének néhány ökológiai feltételéről és összefüggéséről kívánok megfogalmazni engem foglalkoztató gondolatokat. 1. Az ember gazdasági tevékenysége - elsősorban termelőmunkája - révén állandó kapcsolatban és kölcsönhatásban áll a földrajzi környezetével. E kölcsönhatás differenciált és jellegzetes térbeli és történeti formákban valósul meg, s a természeti ökoszférák és a társadalmi-gazdasági szférák korrelációi többé-kevésbé behatárolják az alkalmazkodási formák - ezek révén a tradicionális műveltség - típusait is.

10 Az ember tevékenysége természetesen nem passzív lenyomata a táji adottságoknak, s a termelés folyamatában és a gazdaság térszerkezetében a társadalom az aktív tényező.

11 Mégis úgy tűnik, hogy az egyes életmód-stratégiák, alkalmazkodási formák követik a különböző geográfiai formációkat, s így a hagyományos műveltség termeléssel, életmóddal kapcsolatos részei táji formációkat is alkotnak. Az is nyilvánvaló azonban, s ez a tradicionális műveltség egyik jellemző vonása, hogy ezek a táji formációk nem határolják be a kultúra finomszerkezetét, így az - földrajzi meghatározottságában - nem modellezhető. Az erősen tagolt domborzatú, rendkívül változatos felépítésű, összetett domb- és középhegységi terület szerkezete bonyolult, melyben a különféle korú és eredetű hegységek, teraszos folyóvölgyekkel dombságokká felbomlott medencék és halomvidékek tagozódnak. Változatos kőzettani felépítése nem csupán szerkezetileg meghatározó, hanem az itt megtelepült emberi kultúrák számára is. Az Északi-középhegység lejtői és medencesorai évezredek óta emberi telephelyként lakottak, a föld mélye pedig fontos ásványkincseket rejt, melyek kiaknázása - kezdetleges formában gyakran már a magyar honfoglalás előtt - jellegzetes tevékenységként volt jelen az itt élő népcsoportok életmódjában.

12 Az ember a táji adottságok kiaknázásával maga is aktívan vett részt a földrajzi környezet megváltoztatásában. A spontán természetátalakító munkákat a 17-18. századtól egyre inkább a tudatos tájátalakító tevékenység váltotta fel,

13 ami része volt az ország gazdaságát reorganizáló folyamatnak,

14 s ami az Északi-középhegység, ill. az 8 Kása L., 1990. 287. skk. 9 Ikvai N., 1988. 87-98. 10 Frisnyák S., 1985. 8.; Mendöl T., 1932. 32. skk 11 Mendöl T., 1940 42-45.; Frisnyák S., 1985. 47. 12 Bulla B., 1964. 145-146. 13 Frisnyák S., 1985. 12. 14 KósaL, 1982. 17.