Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

állandó kapcsolatban van a környező magyarsággal. Ez az érintkezés azonban - úgy tűnik - nem „erodálta" az identitást, egészen addig, amikor már megszűnőben volt a települések sajátos helyzete, megkülönböztetett funkciója. Vagyis úgy vélem, hogy a „nyitott gazdaság", a környezettel összefonódó életmód, a magyarsággal való állandó kontaktus nem vezetett szükségképpen az asszimilációhoz; a sajátos tevékenységi formából eredő nyitottság „zárta" is a csoportot és sajátos, bilingvis, s szerkezetében is összetett kultúrát eredményezett. Egyértelműen megragadható az identitás és a tevékenységi forma kapcsolata: az utóbbi közvetlenül befolyásolta az egyén és a faluközösség verbális és szimbolikus viselkedésformáinak, társadalmi szerepfelfogásának, „mi"-tudatának egészét.

19 Úgy vélem, hogy nem egyszerűen a települések geográfiai elzártsága, hanem az alkalmazkodási forma és a tevékenységi típus konzervativizmusa miatt őrizték meg sokáig a falvaink tradicionális kultúrájukat és identitásukat. Ebben változást csupán az elmúlt három-négy évtized hozott, amely átalakította a táji munkamegosztás kereteit, megbontotta a korábban jól működő rendszert. Az említettek tanulságai tágabban is értelmezhetők, sok vonatkozásban általánosíthatók, s nemcsak a hazai nemzetiségek, hanem a határainkon túli kisebbségek, s egyáltalán: a tradicionális kultúra átmenthető és átmentésre érdemes tapasztalatainak, örökségének továbbéltetésére vonatkoztatva; még akkor is, ha a specializálódott kisebbségek kultúrája számos egyéni vonást hordoz. Az effajta csoportok példáját, azt hiszem valamennyien sorolhatnánk; némelyiküknél a generációkon átöröklött sajátos tevékenységi forma oly mélyen rögződött a kollektív emlékezetben, hogy már-már etnikus specifikumnak tűnhet. Utalhatnánk itt a bükki szlovák ölfavágóktól, a szlogároktól kezdve a ruszin tutajosokon át a széki sántérokra, a mecenzéfi és csíki útépítőkön, gyolcsos-, drótos-, üvegestótokon át görög és bosnyák kereskedőkre, egészen távoli példákig. A speciális tevékenységi forma, sajátos társadalmi-gazdasági szerep és az identitás közötti kapcsolat persze bonyolult, s lényegében ismeretlen a rendszer működése: egyfajta „fekete doboz", ahol ismerjük a bemenő információkat és premisszákat, látjuk és részben értjük a kijövő eredményt, de egyelőre jórészt ismeretlen a rendszer belső működése. A kapcsolat azonban vitathatatlannak tűnik! S tény, hogy a hagyományos, jól működő ökotípusok gyors felbomlása, néha felbomlasztása, a nagy múltú táji-gazdaságikulturális arculat uniformizálódása és uniformizálása erőteljesen hozzájárult mai problémáinkhoz: - közvetve talán magyarságunk gyakran tapasztalható identitászavaraihoz is. 19 HusebyÉ., 1983. 3.