Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

Pilisben, kisebb részben a Zempléni-hegységben iparos és erdei munkás csoportok záródtak falutelepülésekké. A települési és foglalkozási differenciálódásra szép példákat említ Soós Imre, Heves megye újratelepülése kapcsán. Hevesben jól elhatárolható településterületek alakultak ki, ahol a magyarság a mezőgazdálkodásra alkalmas tiszai síkságra özönlik, a szlovákok viszont a mátrai borvidéket és a hutákat ülik meg. Ennek következtében a sík vidéken magyar települései terület, a Mátraalján és a Mátra belsejében szlovák települési övezet alakul ki.

lj Jelentős gyüjtőmedrei a szlovák népességnek a 18-19. század során a huta- és hámortelepülések, amelyek - úgy tűnik - nem csak kialakulásukkor, hanem később is állandó „felszívói" az idegen ajkú népességnek.

14 Heves megyében a Hasznos környéki, a parádi és a szuhai hutákat a 18. század második felében szlovák és német üvegfúvók népesítették be, s ezek a tömbök a Mátra belsejében a közelmúltig őrizték nyelvi és kulturális tradíciójukat.

15 Ha figyelmünket a Bükk hegység felé fordítjuk, akkor szembetűnik, hogy a régió településrendje - a térszíni formákhoz, az ásványi és növényi nyersanyagokhoz igazodva - három, egymástól jól elválasztható övezetre tagolódik. A déli részen alacsony dombokra és az Alföld irányába futó völgyekben települtek a falvak, s bennük a mezőgazdaság, az északi részen létrejött településeken egyre inkább az ipar volt a fő telepítő tényező. A hegység alföldi peremterületein már a 14-15. századra kialakult a történeti vásárövezet, ahol a két nagytáj évszázadokon át kicserélte termékeit. A hegység belseje azonban rendkívül ritka településhálózattal bír.

16 Jelentőssé csak a 18. századtól vált ez a terület, amikor a csehek és morvaországi németek mellett szlovákokat (Répáshuta, Bükkszentkereszt, Bükkszentlászló), majd ugyancsak más etnikummal kevert német ajkúakat (Hámor, Ómassa és Újmassa) telepítettek le, s az üveggyártás és a kohászat, valamint ezek segédiparai (szénégetés, hamuzsírkészítés, mészégetés) révén megkülönböztetett szerepet kap ez a terület Észak-Magyarország gazdasági életében.

17 A Bükk hegység belsejében létrejött telepes falvak - hasonlóan a Mátra, a Börzsöny, a Pilis, ill. a Zempléni-hegység magas fekvésű falvaihoz - más módon szerveződtek, mint a tradicionális parasztfalvak, s másként, mint a telepítvényes falvak zöme. Ezek valójában ipari kolóniák voltak, ahol a telepítés legfőbb tényezője az erdő és az ipari alapanyag volt, a telepesek pedig nem parasztok voltak, hanem kézművesek, fuvarosok, favágók és erdei munkások. A telepítő erő tehát egy újfajta gazdasági igény, a manufakturális ipar volt, amely - a kor általános trendjei mellett - sajátos kulturális válasz a terület geográfiai kihívására. Az északi hegyvidék telepes falvainak benépesülése általában nem a korábbi népesség reprodukálását jelenti, hanem újabb területek kolonizálását, amelyek korábban kívül estek az itt élő magyarság tevékenységi körén. Ily módon ezek a települések nemcsak új nációt jelentenek a terület népesedési térképén, hanem újfajta termékeket, újfajta árukat, újfajta kapcsolatot az Alföld mezőgazdálkodó népességével. Ezek a falvak - új termékeikkel és szezonális munkaerő-feleslegükkel - annak a vákuumnak a vonzásában keletkeztek, amit a termelésben újjászerveződő Alföld 13 Soós I., 1955. 12. 14 Sipos I., 1958. 15 Soós /., 1955.20. 16 Bak J., 1932. 20-21. 17 Veres L., 1978.; Sipos /., 1958.; Bakó F., 1951. 283-330.; Lajos Á., 1956. 21-30.; Soós /., 1960. 5-38.