Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

ennek magyarországi elemzésére különösen alkalmasak lehetnek azok a települések, tájak, amelyek a középkor folyamán megalapozott táji munkamegosztás fö vonulataihoz képest megkésve jöttek létre, s így egy aránylag megszilárdult, jól-rosszul, de mindenképpen működő rendszerbe később épültek bele, s vállaltak fel sajátos, gyakran újfajta szerepet. Alkalmasnak érzem e folyamat felvázolására az Északi-középhegység szlovák telepes falvainak példáját,

6 s azt használhatónak vélem általánosabb tanulságok megfogalmazására is. Szűkítsük azonban látószögünket egyelőre az észak-magyarországi hegyvidékre! Általános néprajzi jelenségként fogható fel az alföldi régiók mezőgazdálkodásra alkalmas térszíneinek a hegyvidéki populációra gyakorolt „vonzása", ami gyakran eredményez folyamatos népesség-leszivárgást, s általában - pl. a Kárpát-medence vonatkozásában - időszakos munkaerő-migrációt. (Mindez természetesen jól megragadható Európa más tájain is, ahol a termékeny alföldeket zordabb, hegyes vidék szegélyezi.) A magyar Alföld területének a török hódítás következtében való - ma is vitatott mérvű pusztásodása, a szabadon maradt mezőgazdasági térszínek sajátos kihívást jelentettek a hegyvidéki népesség számára. Az erre adott „válasz" többféle volt: a jobbágyszökésektől a tudatos földesúri telepítésekig.

7 Mindezekkel párhuzamosan, s később is változatlan jelentősége volt azonban a hegyvidéki munkaerő, főleg aratók és nyomtatók-cséplök alföldi idénymunkájának, melynek ugyancsak velejárója volt egy kisebb volumenű áttelepülés. Nyilvánvalónak tűnik, hogy a magyarországi szlovákok tömeges megtelepülésének első időszakában, a 18. század első harmadának végéig,

8 a legfőbb telepítő tényező a föld; a török kiűzését követő nagy népességmozgás elsősorban agrárjellegű volt. A telepesek állattenyésztők vagy földművesek voltak, s azok is maradtak.

9 Figyelmet érdemel azonban már ekkor is, hogy a hegyvidéken, elsősorban a Gerecse és a Pilis területén megtelepült szlovákok ipari és kereskedelmi tevékenységet folytatnak.

10 A szlovák telepesekjelentős része olyan területről jött, ahol a mezőgazdaság alacsony szinten állt, így foglalkozásukban az áttelepülés után is megfigyelhető volt egyfajta konzervativizmus, különösen a hegyvidéken." Fügedi Erik kutatásai arra utalnak, hogy pest megyeiek, különösen a pilisiek fát, meszet fuvaroztak, az igás állattal nem rendelkezők pedig építkezéseken és szőlőkben vállaltak napszámosmunkát.

12 A 18. század második harmadától kezdve újabb tendenciája ragadható meg a telepítéseknek, amely volumenében nem vethető össze az agrárjellegű népesség megtelepedésével, ám jelentősége mégsem elhanyagolható. Az északi hegyvidéken - elsősorban a magasabb színvonalú kamarai és uradalmi gazdálkodás folytán - új iparágak honosodtak meg, ill. a korábban is meglevő kézműiparok emelkedtek manufakturális szintre; ezekben a változásokban fontos szerepet kapott az idegen ajkú népesség. A tudatos erdőgazdálkodás, a magasabb színvonalon dolgozó erdei ipar határozottan polarizálta a telepes népességet, s az Északi-középhegység területén elkülönültek a telepes falvak speciális gazdálkodást, életmódot folytató csoportjai. Amíg a Pest és Nógrád megyei szlovák népesség zöme néhány évtized alatt földmívessé válik, addig a Mátra és a Bükk vidékén, a b Dankó I., 1977. 239-250. 7 Sirácky, J. 1963. 193-258.; Fügedi E., 1966. 313-331.; Soós /., 1955. 8 Soós /., 1955. 8-29.; Fügedi E, 1966. 9 Fügedi E., 1966. 329.; Manga J., 1973. 225-226. 10 Fügedi E., 1966. 329. 11 Manga J., 1969. 171. 12 Fügedi E., 1966. 321.