Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

ALKALMAZKODÁSI FORMÁK ÉS TÁJI MUNKAMEGOSZTÁS (A szlovák telepes falvak középhegységi típusa) A hazai néprajzi érdeklődés kibontakozása óta etnográfiánk lényegében mindig nagy figyelmet szentelt a környezethez való alkalmazkodás jelenségeinek és változásainak, a különböző ökotípusoknak, még akkor is, ha azok struktúráját általában nem ragadta meg, esetleg részleteit tárta fel: hol egyes táji-kulturális csoportok jellemzőnek tartott jegyei, hol pedig sajátos foglalkozási rétegek, azok tevékenységének leírása révén a társadalmi termelésben speciális helyet elfoglaló csoportok vonatkozásában. Ily módon a műveltségi csoportok körülhatárolásának lehetősége igen gyakran kicsúszott a kutatás hálójából, s a néprajzi csoportok, tájak elsősorban csak a különös ismertetőjegyek révén lettek meghatározva.

1 A vizsgálatok kezdetben azonban elsősorban foglalkozási, ill. tevékenységi csoportok felé irányultak (pásztorok, halászok stb.), a feldolgozás módszerét pedig - ökológiai vonatkozásban - részben a Herman Ottónál kiteljesedő evolucionizmus, később pedig az európai emberföldrajz módszerei határolták be. Az elmúlt két évtized - sőt ma már talán indokoltabb három évtizedről beszélni néprajzi kutatásai - részben a néprajzi-etnikai csoportokat, különböző fokon szerveződött egységeket, ill. a csoportok szerveződésének törvényszerűségeit kutatva, valamint a hazai tudományosságot is megérintő kulturális antropológia, nem utolsósorban pedig a gazdaságföldrajz és az önálló diszciplínává váló ökológiai eredményeire támaszkodva nagyobb teret szenteltek az alkalmazkodási formák vizsgálatának, felfigyelve az egyes ökotípusok egymásra hatásának, együttélésének törvényszerűségeire: a táji munkamegosztás, ill. a különböző kulturális arculatú csoportok gazdasági-kulturális érintkezéseire. Ennek következtében ma már kiterjedt irodalma van a táji munkamegosztás következtében létrejött árucsere és a különböző migrációk kérdéseinek is. E vonatkozásban a néprajzban elsősorban Andrásfalvy Bertalan tanulmányai a nyomjelzők.

2 A néprajzi vizsgálatok is felismerték, hogy az eltérő adottságú régiók, nagy- és kistájak lakosságának életmódjához alapvető szükségletként hozzátartozik a tájon belüli munkamegosztás, ill. a szomszédos vagy távolabbi tájakkal való kapcsolattartás; más vonatkozásban pedig a populáció tevékenységének differenciáltsága, amely feltételezi a javak cseréjét, s a tradicionális kultúra szintjén különböző mélységben, más-más módon szerveződő és funkcionáló intézményrendszerével bonyolítja azt.

J Ennek folyamatában megragadhatók a tradicionális kultúra tagolódásának törvényszerűségei, az integrálódás és az eltérő szerkezetjellemzői is: az, hogy milyen kapcsolatban vannak a termelési tájak a műveltségi csoportokkal, azok kialakulásával.

4 (Az említetteknek azonban feltétele volt a - legalábbis részleges - leszámolás a paraszti autarkia mítoszával, amely hosszú ideig áthatotta a hazai történeti tudományokat.) Az eredmények ellenére úgy tűnik, hogy maga az etnoökológiai folyamat ma is sok tekintetben feltáratlan.

5 Azt gondolom, hogy 1 Andrásfalvy B., 1980. 39-40. 2 Vö. Bácskai V.-Nagy L., 1978. 217-230.; Andrásfalvy B., 1978. 231-243.; Kovács Cs., 1971. 205242.; Dankó !., 1978. 251-289.; Kosa L.-Filep A., 1975. 3 Andrásfalvy B., 1977. 85-89.; Andrásfalvy B., 1980.51-52. 4 Hofer T., 1980. 103-129. 5 Hofer T., 1980. 113.