Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

A FELFÖLD NÉPI MŰVELTSÉGÉNEK ÖKOLÓGIAI FELTÉTELEIRŐL Az alkalmazkodás különböző megnyilvánulásainak leírása során az elmúlt évszázadban a magyar néprajzi kutatások a természet és az ember korrelációjának igen sok részletét és összefüggését tárták fel. Az ethnográfiánkban erőteljes vonulatot alkotó, az „ősfoglalkozásokkal" kapcsolatos kutatások, akárcsak az életmód struktúráját és annak változásait nyomon követő feldolgozások az ember és az őt körülvevő természet viszonyát, nem utolsósorban az ember tájformáló tevékenységét is sokirányúan bemutatták. Mégis, joggal vetődhet fel e vonatkozásban számos hiányosság, különösen pl. a Felföld kistáji tagolódása és a népi műveltség térszerkezete közötti összefüggések vonatkozásában. Bár a Magyar Néprajzi Atlasz eddig megjelent térképlapjai - ahol lehetséges, összevetve a szlovák atlasz információival is - jelentősen árnyalják ezt a képet az anyagi kultúra egyes műveltségi elemei és a geográfiai szerkezet „megfeleltetésével" a műveltségi, ill. kontaktzónák körülhatárolásával, a tradicionális kultűra táji tagolódásának ma még sok részlete homályban van. Természetesen vannak örvendetes eredményei etnográfiánknak ezen a területen is - csupán Paládi-Kovács Attila számos tanulmányára,

1 Ikvai Nándor és Balassa Iván földműveléssel, ill. annak eszközeivel kapcsolatos munkáira,

2 Gunda Béla etnoökológiai tanulmányara

3 utalnék ezen a helyen -, mégis úgy tűnik, hogy egészében nem, csupán részleteiben sikerült finomítani azt a képet, amelyet a gazdasági és a történeti földrajz jelesei rajzoltak meg a geográfiai térszínek és a tevékenységi fonnák összefüggéseiről. Megítélésem szerint a Fodor Ferenc-Teleki PálCholnoky Jenő-féle gazdaságföldrajzi térkép

4 ma méltatlanul keveset hivatkozott a néprajzi munkákban, s a tradicionális műveltség materiális, mindenekelőtt az életmóddal kapcsolatos szerkezetében sem sikerült a kistáji tagolódásnak azt a finomszerkezetét és annak történeti változását feltárni, mint pl. Frisnyák Sándor, újabban Konkolyné Gyúró Éva történeti-földrajzi, ill. a táji potenciállal kapcsolatos vizsgálatai tették.

5 Nagyon várjuk pl. Gunda professzortól a Zempléni-hegység népi kultúrájának azt az etnogeorgáfiai áttekintését, amit Szatmár népi műveltségének átvilágításával elvégzett.

6 Különösen feltűnő ez a hiány akkor, ha a Felföld néprajzának olyan igényes és nagy területet átfogó feldolgozását tekintjük, mint a most már egészében kiadott palóc monográfia, amelyben még a mezőgazdálkodás alapvető ágazatait feldolgozó fejezetek sem foglalkoznak behatóan a táji adottságokkal, a táji potenciál összefüggéseivel.

7 Ez a kérdés pedig nem kerülhető meg az életmód néprajzi vizsgálata során, még akkor sem, ha a régió népi 1 A teljesség igénye nélkül: Paládi-Kovács A., 1965.; Paládi-Kovács A., 1979.; Paládi-Kovács A., 1984. 61-73.; Paládi-Kovács A., 1988. kötet tanulmányai 2 Ikvai N., 1967.; Ikvai N., 1977. 129-218.; Ikvai N., 1985. I. 171-318.; Balassa /., 1964.; Balassa /., 1973. slb. 3 Gunda B., 1968.; Gunda B., 1986. 4 Fodor E- Teleki P.- Cholnoky /., 1928. 5 Frisnyák S., 1985.; Frisnyák S., 1988. 22-47.; Frisnyák S., 1990.; Konkolyné Gyúró £., 1989. (Térképlapjai a Tokaji Múzeum adattárában); Viga Gy, 1990. 6 Gunda B., 1984. 35-145. 7 Balassa /., 1989.; Zólyomi J., 1989.