Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

lagossá teszi a nemzetiségi jegyeket,

4 a másik oldalon újra meg újra felbukkan annak a lehetősége, hogy a termelés egész rendjében, a munkatevékenység területén megragadhatók bizonyos etnikus jegyek. (Jóllehet, az újabb kutatások ezek csökkenő jelentőségét hangsúlyozzák.)

5 Ez a gondolat a 18. század első harmadától már határozottan kitapintható a magyar irodalomban és közgondolkodásban, s ott húzódik meg valójában a „kis Európa" gondolat mögött is.

6 Nem szándékozom ezen a helyen azokkal a népcsoportokkal foglalkozni, amelyek - olykor évszázadokon át - szinte egészében birtokolják, elsősorban a kereskedelemben, a gazdaság egyes vonulatait (görögök, örmények, zsidók, cigányok, szlovák vándorárusok, bosnyákok stb.), bár ma már nyilvánvaló, hogy etnikailag ezek sem teljességgel homogén csoportok, hanem a tevékenységük az, ami összekapcsolja őket egymással, gyakran „származásukkal", s ily módon jelenik meg etnikus jegyként a tevékenységük. Jelen rövid írásban csupán az Északi-középhegység, s a vele közvetlenül érintkező Felföld keskeny, déli sávjából említek példát a népcsoportok termelésben elfoglalt helyére. Mindez az interetnikus kapcsolatok, a kulturális érintkezés közvetlen és közvetett formáikéntjelenik meg.

7 A magyarországi nemzetiségek történetének egyik fő fejezete az ország gazdaságának a török megszállást követő reorganizációja históriájában írható meg. A mostohább adottságú vidékek népessége számára kihívást jelentenek a mezőgazdálkodásra alkalmas térszínek, nem utolsósorban a megtelepedést segítő és szorgalmazó kedvezmények. A peremterületekről a Kárpát-medence felé tartó mezőgazdasági munkaerő-vándorlás azonban lényegesen korábbi eredetű, mint a magyar Alföld újratelepítése, s ez a vándorlás egészen a trianoni határok megvonásáig tart. A nagy távolságot átölelő vándorlások rövidebb, belső migrációval is kiegészültek. Az aratók, nyomtatók/cséplök három évszázadon át kimutatható alföldi munkavállalása alapvetően befolyásolta mind a Felföld, mind a magyar Alföld mezőgazdálkodását. Nagyon nehéz ebben persze etnikus jegyeket kimutatni, pl. éppen azért, mert a magyar Alföldre vándorló szlovák, rutén, román stb. idénymunkások gyakran nem saját, otthoni technikájukat alkalmazták új munkahelyükön, hanem többnyire „alföldi mezőgazdasági eszközökkel, alföldi módra dolgoztak".

9 Ugyanakkor mégis voltak különbségek a munkavégzés technikájában is, s a mezőgazdasági munkások vándorlásával számos munkaeszköz terjedt a Kárpátmedencében.

10 A sokféle etnikum számára amúgy is sajátos gyüjtőmedencét jelentő TokajHegyaljára a 18-19. században zempléni szlovák és ruszin falvak tucatjaiból jártak le szőlőmunkára. De jöttek Galíciából is, s a szlovák, ruszin, lengyel és német csoportok együtt dolgoztak itt a környező vármegyék magyarjaival." A mezőgazdasági munkáknál lényegesen egyszerűbben kimutathatók a jelzett kapcsolatok az árucserében: egyes népcsoportok többé-kevésbé specializálódott tevékenysé4 Hofer T., 1980. 103-129.; Kovacevicova, S. 1981. 85-91.; Paríková, M.-Slavkovsky, P., 1981. 298317.; Szabó L., 1982.271-289. 5 Paládi-Kovács A., 1989.37-42. 6 Radványi F., 1711-1716. 23.; Csaplovics J., 1822. IV. 47.; Nemcová, B. 1852. 65.; A kérdéskör modern értelmezéséhez: BromleJ, J. V. 1976. 56. skk.; Kósa L., 1989. 37-42.; Paládi-Kovács A., 1989. 37. skk.; Lásd még: Viga Gy., 1990. 261. skk. 7 Ujváry Z, 1981. 54-6Q.\Ikvai N., 1981. 108. skk. 8 Fügedi E., 1966. 313-331.; Sirácky, J. 1963. 193-258. 9 Györffy Istvánt idézi: Balassa /., 1985. 87. 10 GundaB, 1984. 93-94.; Balassa!., 1985. 89., 180-188. 11 Udvari!, 1988. 52-56.