Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

gük révén olykor sajátos termékekkel jelentek meg a piacokon-vásárokon. Elegendő itt példaként a sváb szalonnát említeni, ami mind a tokaj-hegyaljai, mind a nógrádi német települések sajátos „márkája", de érdemes utalni arra is, hogy - különösen nagyobb városok piacain - a környező falvak szlovák, német, ritkábban ruszin (pl. Görömböly, Miskolc szomszédságában) lakosai olykor formájában, megjelenésében is sajátos jellegzetes tejtermékekkel kereskedtek. Bár a mezőgazdálkodásban is kimutatható a Felföld népességének folyamatos észak-déli irányú mozgása, lényegesen markánsabb példákat említhetünk a gazdasági élet más területeiről. Az Északi-középhegység természeti kincsei felhasználásának, kiélésének története valójában a nemzetiségek és az interetnikus kapcsolatok története. A Felföld ércbányászata és fémipara, majd a 19. században kibontakozó nehézipara német, morva, sziléziai, cseh, szlovák, lengyel és más nációk olvasztótégelye, s az ide érkező szakmunkásréteg a különféle technikák elterjesztője is.

12 A felföldi kereskedő- és bányavárosok összetett etnikai képe mellett olykor egyes települések egészükben is megőrizték etnikai zártságukat, ami korábban sajátos tevékenységükből adódott. A középhegységi zóna erdeinek hasznosítására települő üvegipar kezdeteitől máig hatóan nemzetiségi kapcsolatok hordozója. A nógrádi, mátrai, bükki és zempléni huták mesterei német, cseh, morva, szlovák és lengyel vidékekről érkeztek, ám munkájukat helyi - olykor ugyancsak nem magyar ajkú - népesség favágó, fuvarozó s egyéb kiegészítő tevékenysége segítette.

13 Magam korábban számos írásban mutattam rá, hogy a kincstári erdőgazdálkodás-hasznosítás során tervszerűen letelepített, s a kialakuló manufaktúraipar mellett különféle erdei iparokat is meghonosító német és szláv népcsoportok (vas- és üvegipar, mészégetés, szénégetés), de különösen a máig együtt élő bükki szlovákság sajátos szerepet kapott a táji munkamegosztásban, illetve a Felföld és a magyar Alföld közötti gazdasági kapcsolatokban.

14 Annak ellenére, hogy az erdőmunkák és a fafeldolgozó kézműiparok, illetve háziipar eszközkészletében az északi, középhegységi zónában nem mutathatók ki számottevő etnikus különbségek, s szókincsének vizsgálata is különböző korok és népcsoportok emlékének egymásra rétegződését jelzi,

15 aligha vitatható, hogy a szlovákság még a 19. században is erőteljesen hat az erdőmunkában és az erdei iparokban az említett zóna termelésére. Ezeknek a munkáknak egy részét az alföldi parasztság szlováknak véli, s tómak, szlováknak mondja e munkák produktumait is. Bár a 18-20. században a faeszközöket készítő, jelentős fa háziiparral bíró falvak nem kis része magyar, készítményeiket a magyar parasztok tót jelzővel kapcsolják össze. Hasonlóan tót meszeseket említenek a mészkereskedelem kapcsán, jóllehet a mészégető és mészkereskedő falvak jó része a 19-20. században nem szlovák, hanem magyar.

1 Az erdőmunkák elvégzésére a magyar, szlovák, ruszin és román munkacsapatok kárpát-medencei méretű vándorlását követhetjük nyomon, amelynek hatása olykor az egyes eszközök, technikák és produktumok nyomjelzője is.

1 Tanulságos a kőbányászattal és kőfaragással kapcsolatos munkásvándorlás és interetnikus kapcsolatok rövid felvázolása. Huska A. M. kutatásaiból pl. nyomon követhetjük a liptói kőművesek vándorlását, akik már a 17-18. században megjelentek a ma12 Bácskai V.-Nagy L., 1984. 287.; Sárközi Z, 1980. 88-99.; Paládi-Kovács A., 1985. 297-323. 13 Takács B., 1966.; Takács B., 1970.; Veres L., 1978. 14 VigaGy., 1984. 241-248.; VigaGy., 1987. 206-218. 15 KoticsJ., 1985. 81-87.; Etnograficky Atlas Slovenska. XXIV. térképlap. 16 Viga Gy., 1990. 50. skk.; vö.: Bakó F., 1951. 283-330. 17 Erdélyi Z, 1958. 381-408.; Viga Gy., 1990. 227-228.