Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)
ELŐSZÓ
földre, ahonnan a helybeliek - jobb jövedelem reményében - máshová jártak aratni. Különös figyelmet érdemelnek itt a specializálódott települések, akik nem a mezőgazdasági munkában hasznosítják sajátos tudásukat (lásd alább). Itt érdemel említést az az ismert tény is, hogy a vegetációs rend csúszása ugyancsak lehetővé tette a munkaerő egy részének időszakos vándorlását: amikor a felföldi aratók elvégezték a munkát a síksági tájakon s hazatértek, akkorra érett kasza alá saját gabonájuk. 45 A mezőgazdasági idénymunka mellett Európa-szerte más tevékenységi területeken is ott találjuk a vándormunkásokat, akik speciális szaktudásukat hasznosítják más tájakon, olykor más országokban. 47 Túlnyomó többségükben ezek sem képzett szakmunkások, hanem olyanok, akik egy-egy település, kistáj hagyományos tevékenységi formáinak örökösei. Észak-Magyarországon különös figyelmet érdemelnek ebből a szempontból a favágók és erdei munkások, ölfavágók, akik a Börzsönyből a Bakonyba és a Mecsekbe, a Bükkből a Bakonyba, valamint Szepes és Sáros megyékbe, 48 Zemplénből Budapest környékére 49 is eljártak, nem beszélve az Északi-középhegység területén történő vándorlásukról. Egyes csoportjaik gyakran speciális munkára szakosodtak (döntés, faközelítés, talpfakészítés stb.), de hasonló jelentőséggel bírtak az erdömunkában a fuvarosok is. Külön figyelmet érdemelnek itt a szén- és mészégetők, akik ugyancsak távoli tájakra eljutottak munkájuk révén, valamint a kőbányászok és a kőfaragók, akik munkát vállaltak távoli, olykor külföldi bányákban is. 50 Természetesen önálló vonulatot alkotnak azok a vándoriparosok, akiknek generációi járták az ország, olykor az egész világ különböző tájait. 51 Hangsúlyoznom kell azonban, hogy ez a szakismeret, specializálódás általában nem jelent állandó foglalkozást. Az erdei munkások jelentős része tavasztól őszig mezőgazdasági tevékenységet végez, akár saját földjén, akár summásként, s csupán ősztől tavaszig dolgozik az erdőn. így van ez a fuvarosok, kőfejtők zöménél is. Ezek a tevékenységi formák - a háziipar nagy részével együtt - csupán „megnyújtásai", „meghosszabbításai" az alapvető mezőgazdálkodás erővonalainak. A hegyvidéki férfinép rendelkezik olyan készséggel, hogy akár többféle, hasonlóan kiegészítő foglalkozási ágban tevékenykedjen. Ennek jelentősége gyakran évről évre változik, a mindenkori termés, gazdasági helyzet, családi viszonyok, sőt olykor szubjektív döntések alapján is. A falvak specializálódásának jelentős része csupán lehetőség, olykor erőtartalék, amelyeket mozgósítani, aktualizálni lehet bármiféle külső hatásra. Egyes részletei természetesen állandóan működnek, biztosítva a népesség egy részének tevékenységét, megélhetését, egyszersmind a felvevő közeg elvárásainak is eleget téve. Ez azonban mindig szoros összefüggésben van a táj eltartó képességének változásával: fordítottan arányos azzal. A műveltségi elemek terjedése ennél persze lényegesen bonyolultabb folyamat, azokat számos tényező befolyásolja, s az egyes elemekre nem ugyanazok a feltételek érvényesek. 52 Számos bizonytalan tényező van ma még a környezeti feltételek és a kulturális zónák megfeleltetésének vonatkozásában is. Bár a környezeti korrelációk és a kultúra 45 Tiszafüred környéke. Füvessy Anikó szíves szóbeli közlése. 46 Némcová, B. 1852. 29.; Für L., 1976. 172.; Györffy /., 1928. 3. 47 Andrásfalvy B., 1978. 238-239.; Rácz /., 1980. 43. 48 Petercsák T., 1982-83. 383-384. 49 Bakó Ferenc gyűjtése. Ethn. Adattár 2418. 12. 50 HálaJ., 1976. 110-111.; Viga Gy., 1985. 36. 51 Petercsák T., 1981. 436-451.; Ferko, V. 1985. stb. 52 Gunda B., 1958. 568.
