Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

Kétségtelen persze, hogy az észak-magyarországi népesség - az árutermelés jellegéből adódóan'

5- több külső kapcsolatra kényszerült, ami amúgy is változatos, tagolt kultúrájára ismételten visszahatott. (Ha úgy tetszik alacsonyabb szinten állt önellátása). Ez azonban ugyancsak kétoldalú folyamat, amelyet csak az alföldi népesség tradicionális kultúrájának „tükrében" lehet vizsgálni. A kapcsolatok vázolt rendjében sajátos szerepet kapott a mai Magyarország északi sávja, az Északi-középhegység területe, és a vele északról szomszédos érintkező zóna. Ez a térség sajátos ütköző övezet, ütköző zónát jelentett az Alföld és a történeti FelsőMagyarország között. (Szándékkal nem használom a néprajzban gyakran alkalmazott átmeneti zóna kifejezést, mert valójában minden terület „átmeneti" másik két táj között.) Ez sajátos kettősséget jelentett: részben önálló termelési rendet, részben szenzibilis struktúrát, amelyben mindkét irányból áthatoltak a két érintkező nagytáj termékei, sokszor ebben a „puffer-zónában" zajlott le azok cseréje. Mindez számos módon kihatott az itt élő népesség tevékenységi formáira jelentős közvetítő réteget hozott létre, amely mind az Alföld, mind a Felvidék irányában katalizátorként működött az árucsere mozzanataiban. Mindez azonban önálló részletes kifejtést igényel. III. A mezőgazdasági idénymunka a régen ismert és kutatott területe a néprajznak és a történettudománynak egyaránt. Különösen a gabona betakarításának munkája eredményezett évről évre kontinentális méretű vándorlást, amely Európa egyes tájain már a 14. századtól adatolható, de Magyarországon is kimutatható már a 16. század folyamán.

36 Tudjuk azt is, hogy - az aratás mellett - számos más mezőgazdasági tevékenység is indukálta az idénymunkások vándorfását: a szénakaszálás és -gyűjtés

37 a szőlőkapálás és a szüret,

3

* a kukoricatörés,''

9 nem beszélve a többféle tevékenységet végző summások, illetve a mezőgazdasági cselédség nagymérvű vándorlásáról.

40 Való igaz, hogy a vándormunka alapvető elindítója a munkaerő-felesleg, illetve másik oldalon - a munkaerőhiány teremtette vákuum sajátos kiegyenlítődési folyamata.

41 Mégis, úgy tűnik, hogy számos esetben nem egyszerűen a fölös munkaerő elvezetéséről van szó, hanem a mezőgazdasági munkákban is szerepet játszott a speciális szakértelem. Például a csányi dinnyések közül már a 6-8 holdasok is aratómunkásokkal végeztették el a betakarítást; amíg ők az ország távoli tájain folytatták sajátos tevékenységüket, addig a falujukba hegyi emberek jöttek learatni.

42 A bükkalji falvakból már a 18. században is inkább a távolabbi településeken vállaltak szőlőbeni napszámosmunkát, mintsem a közelben aratást.

43 Északról az Alföld felé haladva, sajátos lépcsőzetességet figyelhetünk meg alkalmanként az idénymunka rendjében. Jól példázzák ezt azok a nógrádi adatok, amelyek azt jelzik, hogy Nógrádban felvidéki szlovákok végzik a betakarítást, ugyanakkor a nógrádi magyarok közül sokan az Alföldön aratnak.

44 Mindez arra figyelmeztet, hogy nem egyszerű automatizmusról van szó a munkaerő kiegyenlítődésében, hanem lényegesen árnyaltabb folyamatokról. Pl. a hegyvidékről gyakran mennek aratók olyan helyre is az Al35 Nádasi É., 1980. 213. 36 Rác: /., 1980. 42-44.; Braundel F., 1985. 114. 37 Paládi-Kovács A., 1979. 385-389.; Nemcová, B. 1852. 28. (Kézirat) 38 Némcová, B. 1852. 43-44.; Takács P., 1985. 82. 20. jegyzet. 39 Gunda B., 1940. 173. 40 Sárközi Z., 1965. 41 Ráczl., 1980. 42. 42 Boross Marietta gyűjtése. Egri Múzeum Néprajzi Adattára: 6290. 43 Vö.: VigaGy., 1986. 109-110. 44 Zólyom J., 1982. 309.