Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)
ELŐSZÓ
főleg Losonc, Rozsnyó és Kassa vásárain. Nógrád, Gömör, Borsod és Abaúj megyék helytörténeti forrásai számos adatot őriznek arra vonatkozóan, hogy a hegyvidéki fuvaros falvak életében milyen jelentős szerepe volt a gabona szállításának. A losonci harmincad vám nyilvántartásai már a 17. századtól őrzik annak emlékét, hogy - elsősorban a földesurak - az Alföldről terményeket hoztak fel Losonc, vagy Kishont-Gömör-Nógrád határvidéke felé. 20 Bél Mátyás megemlékezik róla, hogy a nógrádi nép eladó gabonáját és sertéseit fáradságos hegyi utakon szállítja a bányavárosokba. 21 Ugyancsak Dél-Nógrád és a bányavárosok kereskedelmi kapcsolatát említi a 18. század elején Radványi Ferenc? 2 Mocsáry Antal, Nógrád monográfusa arra utal, hogy a vármegye alsó részeiről a gabona a losonci piacra kerül, ahol közvetítők, zólyomi, liptói „tót" fuvarosok, majd morvák útján, többszöri adás-vevéssel jut el rendeltetési helyére. 23 Losonc szerepét többen aláhúzták a gabonakereskedelem bonyolításában; 24 évi hat vására meghatározó jelentőséggel bírt a Felvidék gabonaellátásában. 25 Az alföldi gabona útja jól követhető a recens néprajzi gyűjtésekben is, elsősorban a fuvarosok tevékenysége, valamint a kereskedelem közvetítő formáinak vizsgálata révén. 26 Külön figyelmet és külön tanulmányt érdemel az állatkereskedelem, amely az Alföld és a Felvidék között zajlott. Néprajzi irodalmunk e vonatkozásban elsősorban a gömöri magyarság jelentőségét hangsúlyozta, amelyet már a múlt századi statisztikaihelytörténeti irodalom is többször említ. Magda Pál és Fényes Elek munkái is azt sejtetik már, hogy az északi országrész magyarsága sajátos közvetítő szerepet játszott az állatállomány - főleg szarvasmarha - értékesítésében az alföldi magyarság és a felvidéki szlovákság között. 27 Középkori adatok azt jelzik, hogy ez egy nagy volumenű, országrészeket átfogó kereskedelmi folyamat egyik láncszeme, s nagyon valószínű, hogy része a magyar szarvasmarha kontinentális méretű kereskedelmének is. Már a 17. században a keleti országrészből (Felső-Tisza-vidék, Hajdúság, Partium) valamint Hevesből, Gömörből szarvasmarhák ezreit hajtották nyugat felé, ám az „átmenő forgalom" mellett Nógrád megyéből is kimutathatók mezővárosi lakosok, de jobbágyfalvak is (Kálnó, Pálfalu, Miksi, Berzence, Dejtár, Geráb stb.), amelyek nemes és jobbágy lakosai bekapcsolódtak az állatfelhajtásba. 28 A losonci vám adatai kétirányú mozgásról tanúskodnak a 17-18. században: Debrecenből, Nagyváradról, Kolozsvárról, s az Alföld különböző részeiről hajtják az állatcsapatokat felfelé, de alkalmanként lefelé is mutatnak a szálak. 29 Balogh István 20 Pálmány B., 1985. 179. 21 PálmányB., 1985. 165. 22 Radványi F., 1711-16. A forrásra Kapros Márta és Zólyomi József hívták fel a figyelmemet, amit ezúton köszönök meg nekik. 23 Mocsáry A., 1826. II. 43-44. 24 Mocsáry A., 1826. I. 76. 25 Pálmány Béla szerint a település gabonapiaca annak köszönhette jelentőségét, hogy az esztergomi érsekség itt értékesítette a beszedett gabonadézsmát. Vö.: Pálmány B., 1985. 156-157. 26 Szolnok megye Néprajzi atlasza. Kommentár 123. Kézirat a Damjanich Múzeum Néprajzi Adattárában. Ezúton köszönöm meg Gulyás Éva és Szabó László segítségét, s azt, hogy a kéziratos atlaszanyagot tanulmányozhattam. 27 Magda P., 1819. 374.; Fényes E., 1837. III. 137.; Fényes E., 1847. II. 252. Vö. még: Hunfalvy J., 1867. 208.; Dankó /., 1979. 269-270. 28 PálmányB., 1985. 183. 29 Pálmány B., 1985. 168-172.; Márkus Mihály a XVIII. századig tudja visszakövetni a magyar szarvasmarha meglétét az Alacsony-Tátra területén: Márkus, M., 1964. 468. Lásd még: Paládi-Kovács A., 1977. 395.
