Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

lönbözö etnikumok csoportjainak kultúrája, amelyeket a különleges termőhelyi adottságú és nagy munkaerőt akkumuláló szőlőtermesztés vonzott a tájra. A hegyaljai mezővárosok problematikája sajátos metszete a táj-ember-társadalom összefüggésének.

8 Mindez erőteljesen veti fel a gazdaság és a műveltség vonatkozásában a centrum és a periféria kérdését. Gondoljunk arra, hogy mindehhez képest mennyire mozdulatlan a Felföld keleti oldalának műveltsége, ahol szinte napjainkig nem fejeződtek be nyelvi és műveltségi folyamatok a keleti szlovák és a - különböző csoportok műveltségét is tükröző - ruszinok között, vagy, hogy az utóbbiak irodalmi nyelvének kialakulása szinte napjainkban zajlott, zajlik le. Ez utóbbi, a műveltség egész állapotában a periféria perifériája, s csak valami különös véletlen szánhat neki új, dinamikus szerepet a 20. század végének, ill. az ezredfordulónak a regionális munkamegosztásában is. Mindez a műveltség egész állapotára is erőteljesen rányomta a bélyegét. De hogy az alap problematikához visszatérjek, az erdőállomány és a kárpátmedencei népesség konfrontációja a 18. század derekán és azt követően kulminál. Mindez megítélésem szerint a következménye a török felszabadítást követő gazdasági reorganizációnak is, amikor az erdős hegykeret faállományának értékét a hiány minden korábbinál magasabbra emeli. 2. Másfajta gazdasági reorganizációval kapcsolódik össze a Kárpát-medence tájátalakításának másik nagy területe: a vízrendezés. Bár kísérletek és részsikerek vannak már a 17. századtól, maga a második honfoglalásként is értékelhető folyamat nem képzelhető el a polgárosodás megindulása nélkül. Mintha ebben a folyamatban teljesedne ki gazdaságilag és társadalmilag is a polgári korszak első szakasza. Közismert az a hatás, amit a vízrendezés, ill. a szántóterületek kiterjesztése a gazdálkodás, benne az állattartás egész szerkezetére gyakorolt, ami a tartásmódban, haszonvételben, az ezekkel összefüggő fajtaváltásban ragadható meg.

9 Mindez a gazdasági folyamat azonban egészében beágyazott társadalmilag is, a kultúrtáj kiterjesztése számos, előre nem látható következménnyel is járt: regionális szinten alapvetően befolyásolta a tájak, települések, ill. mikrotársadalmak gazdálkodásának, életmódjának feltételeit, eredményességét, olykor máig ható egyenlőtlenségeket is megteremtve azok között. Vagyis a táj átalakításának folyamata nem egyszerűen az ember és a táji környezetének viszonylatában értelmezhető. Ez elsősorban Steward, J. H. ökológiájának értelmezéséből fakad, aki a kultúrának és az azt hordozó embernek elsősorban azon tulajdonságaira figyel, amelyek a legszorosabb kapcsolatban vannak a környezet hasznosításával.

10 Vagyis a táj-ember-társadalom hármas rendje lehet - megítélésem szerint - irányadó, mind az európai feudalizmus, mind a polgári társadalmak vonatkozásában. Ezért nem értelmezhetők olykor ebben a körben azok az etnológiai párhuzamok, amelyek például a környezet meghódításának primer formáiról szólnak. A művelhető földterület kiterjesztésének lehetősége az erdövidéken korábban lezárul, mint a folyamszabályozások munkája. Azonban az, hogy az 1870-80-as évekre Magyarország az egész kontinensen a legkisebb műveletlen földterülettel rendelkező országok között található, egyértelműen jelzi a gazdálkodás struktúrájának módosulását, s a mikrorégiók műveltségének változását és differenciálódását. Mindez kihat a javak cseréjének, a táji munkamegosztásnak a különböző szintjeire és területeire is. Itt azonban nagy figyelmet kell szentelni a kistáji különbözőségeknek, ezek a folyamatok csak lokális, ill. regionális vizsgálatokkal ragadhatok meg. Pl. igaz, hogy Liptó, Zólyom, 8 Összegzőén: Balassa /., 1991. 9 Orosz L 1979. 1039-1117.;/?. Várkonyi Á., 1992. \0 Steward, J. H. 1955.