Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

gyengébb minőségű ital előállítójának éppen olyan fontos élelmi cikke, mint a történeti borvidékek bortermelőjének. Egészükben is átalakulhatnak a termesztői körzetek. Pl. a peremterületek gyümölcskultúrája, ami a 19-20. század fordulójáig évszázadokon át ellátta a sík vidék népét, másodlagos jelentőségűvé vált, sem minőségben, sem mennyiségben nem vetekedhet a korábban a gyümölcsészetet akár nélkülöző tájak termésével. Tokaj-Hegyalja történeti borvidékének kultúráját - híre alapján is - változatlannak vélhetnénk, jóllehet az elmúlt évtizedek a szőlő termőhelyét is megváltoztatták: a nagyüzemi művelés a szőlőhegyek alsó régiójába csúsztatta le az ültetvényeket. Az újabb telepítésekért ma ugyanúgy át kell alakítani a talaj felső rétegét, mint fél évezrede. A mára természetes alakulatnak tűnő hajlajok, árkok, kőrakások emberi kéz, olykor generációk munkájának nyomát őrzik.

7 A táj változó hasznosításának kifejező nyomjelzői a helynevek, amelyek a régen elmúlt tevékenységi formákról csakúgy tanúskodhatnak, mint a közelmúlt termelő tevékenységéről. Az árterek legelői vagy halászó vizei gyakran azonban még akkor is őrzik a régi vízjárások elnevezéseit, ha már tájon élő ember generációi óta száraz talajú szántók vagy gyümölcsösök homokját hordja a szél, vagy gabona kalászai hajladoznak a területén.

8 Másutt meg éppen a változatlanság, a táj és a benne élő ember több generáción át hasonló viszonyának lenyomatai a helynevek. De ne hallgassuk el az ipar táj formáló szerepét sem! A bányászat, az üveggyártás, a szén- és mészégetés egész erdővidékeket pusztított cl. A tudatos erdővédelem és születő erdőtörvények az irtások visszafordíthatatlannak tűnő hatását próbálják mérsékelni. Az erdő és a vizek védelme a 20. század végi ember számára ugyancsak fontossá vált, jóllehet ennek oka egészen más tényezőkben és viszonyokban keresendő, mint a 17-19. század során.

9 A különféle iparok, az azok technológiájához tartozó fizikai és kémiai eljárások ugyancsak a természettel való - sajátos - viszony megfelelői. Még akkor is, ha olyan folyamatokról van szó, amelyek esetleg a természetben önmaguktól nem fordulnak elő. A szénégetés, a mészégetés, a hamuzsírkészítés éppen úgy sajátos „vegyészet", mint a szikes talajok meszezéssel való javítása, vagy a salétrom gyűjtése és feldolgozása. Ezek a folyamatok persze a kézművességben teljesednek ki, s a bőrfeldolgozás cserzőanyagai vagy a kátránykészítés magára a természeti környezetre is messzemenő hatással volt. Nem elhanyagolható társadalmi-kulturális vetülete a kérdéskörnek, hogy az új technikák, iparok terjesztői nem ritkán idegen ajkú népességből verbuválódnak, akik - a technika mellett - nyelvükkel, műveltségükkel is hatnak az egyes tájak hagyományos kultúrájára. Vagyis nemcsak a táj kiélésének új formáit, ismeretlen technikáit és eszközeit terjesztik (el), hanem egészében befolyásolják a műveltség arculatát.

10 7 Balassa 1., 1992. 8 Kázmér M.-Végh J., (szerk.) 1970. 9 Vö. Várkonyi Á., 1992. 7-54. 10 A kérdéskör igen gazdag irodalmából, az érintés szintjén. Borsos B., 1994. 95-105.; Hoffmann T., 1994. 73-99.; Ikvai N., 1991. 329-337.; Kádár L., 1943. 69-70;. Kása L, 1982. 15-20.; Somogyi S., 1994. Valamennyi bőséges irodalommal.