Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

A vizsgált térség mikrorégiói persze nem egyformán élték meg a Trianon után kialakult helyzetet, s mások a gazdasági kondíciók ma is. Gondoljunk arra, hogy Kárpátalja az első világháború után a csehszlovák respublika része volt, s ahhoz képest milyen változást jelentett egy nagy birodalom „Kárpátontúli" területévé, a külföld felé szinte hermetikusan lezárt tartományává válni. Mindez persze erősen befolyásolta a mai KeletSzlovákia, különösen a Felső-Bodrogköz gazdasági kondícióját is. A gazdasági örökség azonban egy vonatkozásban közös: a szocialista időszak centralizált gazdaságirányítása sehol nem számolt komolyan a lokális illetve kistáji adottságokkal és termesztői hagyományokkal. Bár a gazdasági kapcsolatok nagy hagyományáról beszélek, nyilvánvaló, hogy a mai helyzet semmiben nem vethető össze a Trianon előtti állapotokkal. Bár a térség gazdasági működtetésének kulcsa volt, hogy jelentős részben egy államhoz tartozott, aligha vitás, hogy gazdasági összeműködésük alapja az eltérő adottságokhoz való különféle alkalmazkodás, ha úgy tetszik, gazdasági különbözőség volt, amit a 20. század nyelvén bátran nevezhetnénk esélyegyenlőtlenségnek is. A különféle tevékenységi formák eltérő gazdasági növekedést produkáltak, amit még akkor is figyelembe kell venni az új típusú kapcsolatok megformálásánál, ha a vidékek hátrányos helyzete a trianoni határok között is megmaradt. 2. b. A Kárpátok Euro-régió területe többnyelvű, multikulturális térség, ahol az interetnikus kapcsolatok alapvetően befolyásolták a műveltség állapotát. A tradicionális kultúra vonatkozásában csakúgy, mint a műveltség mai állapotában árnyaltan vetődnek itt föl az érintkezések, hatások, az átadás és átvétel kérdései. Mindebben nagy szerep jutott és jut a migrációnak és az időszakos vándorlásoknak; mindezeknek megvannak a jellegzetes korszakai. Túl azon, hogy a jobb megélhetést nyújtó sík vidék felé - mint a Föld valamennyi más térségében is - folyamatosan szivárog a hegyvidéki népesség, a Kárpátok medencéjének története többször fölgyorsította ezt a folyamatot. Egyik legintenzívebb szakasza ennek a magyar Alföld töröktől való fölszabadítását követő évszázad, ami egybeesik a kamarai gazdálkodás intenzív szakaszával, benne a manufakturális iparfejlődéssel. Ez utóbbi - különösen az üveggyártás, vasipar, erdei iparok, nem utolsósorban tudatos erdőgazdálkodás révén - a peremterületek iparűzőiknek jelentős csoportjait indítja útnak déli-délnyugati irányban. Vannak az intenzívebb migrációnak szégyenletes, megdöbbentőbb korszakai is, mint pl. a második világháborút követő kitoloncolások időszaka. A különböző etnikumoknak illetve azok műveltségi csoportjainak históriája szorosan összefügg a térség vallásainak történetével. Az itt együtt élő római katolikusok, a magyarság nagy református tömbje, az evangélikusság, az ortodox görögkeleti vallás követői műveltségükben, gyakran nyelvükben is különböznek. Csöppet sem véletlen, hogy lényegében a római és a bizánci kereszténység törésvonalán, egymástól a néppéválásban olykor alig elkülönült csoportok területén jött létre negyedfél évszázada az unióval a görög katolikus vallás, melynek e térség a centrális vidéke. De gondolunk a zsidóság szerepére ebben a régióban, amely a gazdasági kapcsolatok egyik fő közvetítője és sajátos vallási/műveltségi színfoltja volt. A vallás ma is igen jelentős tényező a műveltség integrációjában. Hadd utaljak itt csak arra, hogy a görök katolikus vallásgyakorlás földrajzi és szakrális központja Máriapócs, ahová 1696-tól, majd különösen 1715-től rendkívül nagy számban zarándokolt el térségünk görög katolikussága. Több száz kilométeres körből vonzotta azonban más felekezetek tagjait is, az elmúlt években is mintegy 15-20 ezer külföldi zarándok is részese a 150-180 ezer fős ünneplő gyülekezetnek. Nem taglalom most azt a kérdést,