Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

hogy a zarándokok rendszeres, akár évenként 10-12 alkalommal is ismétlődő vándorlása miként hatott az útjukba eső vidékek népi műveltségére, s a búcsúk sokadalmai miként befolyásolták műveltségi elemek elterjedését, csupán azt kívánom hangsúlyozni, hogy ezek a búcsúk, de más egyéb peregrinációk is - a megnyílt országhatárok jóvoltából - egyszersmind egy modern turizmus lehetőségeit is hordozzák. Mindez persze nem csupán Máriapócsra igaz, hanem más kegyhelyekre, de akár különféle profán vándorlások célpontjaira is. 2. c. Az országhatárok itt csak ritkán etnikai határok, a nyelvhatárok pedig csak a műveltségi határok egyikét alkotják. Ugyanakkor természetesen a műveltség és a vallás koherens tényező, amely nagyszámú mikrorégióra bontja a térséget, s olykor nemcsak a földrajzi tájak, hanem a mikrotájak is sajátos műveltségi állapottal bírnak. A gazdasági és munkakapcsolatok területén való érintkezések nyomait a régió népeinek nyelve is tanúsítja. Elegendő itt csupán arra utalnom - Kniczsa István, Gregor Ferenc, Petro Lizanec, Anton Habovstiak, Udvari István és mások kutatásai révén -, hogy a szlovák népnyelv őrzi az aratás magyar terminológiájának bizonyos elemeit, a keleti szlovákban és a ruszinban a Tokaj-hegyalján végzett szőlőmunka során honosodott meg a szőlészet és a borkészítés számos kifejezése. A Felföld és a Kárpát-medence belső területei között folyamatosan kapcsolatot teremtő fuvarosság révén pedig a 16-17. századtól a fogatolás és szekerezés számos kifejezése talált utat a keleti szlovák és a ruszin népnyelvbe. Hasonló példákat persze a másik irányból is említhetünk, de szinte napjainkig nem lezárt a nyelvfejlődés folyamata a keleti szlovák területen és a ruszinságnál sem. Mégis, a nyelvi gát elvileg szinte áthághatatlan akadályt jelent az interetnikus folyamatokban. 3. Amiről az előzőekben szó esett, az a térség gazdasági, tradicionális műveltségi kapcsolatainak históriája, s nyitott természetesen a kérdés, hogy vannak-e átívelő szakaszok e vonatkozásban a múlt és a jelen illetve jövő között. Gyanítom, hogy ebben igen eltérők a vélemények. Nehéz lenne még azt is megmondani, hogy maga a Kárpátok Euro-régió Interrcgionális Szövetség - megalakulásának deklarálásán túl - miként tekint vissza az előzményekre. A kulturális kapcsolatokban azonban néhány tendencia már az elmúlt négy esztendő alapján is fölismerhető, amelyek vélhetően a közeljövőben is befolyásolják az együttműködés sikerét. Érzékelhető például, hogy a kulturális életet és az oktatást, a tudományt egészében nem lehet depolitizálni, s a napi politikai szándékok nem erősítik az együttműködés szándékát. Jóllehet az Alapító Okirat egyértelműen megfogalmazza, hogy az Euro-régió nem nemzetek vagy államok fölötti szervezet, hanem olyan keret, amely elősegíti az interrcgionális együttműködéseket, az egyes tagállamok prioritásától való félelem föl-fölsejlik, s látható, hogy a nyugati preferencia ma kevés ahhoz, hogy valóban presszionálni tudna államokat a - nem föltétlenül e térség számára alkotott - európai normák betartására. A kultúra, az oktatás, a tudomány országonkénti támogatása normatív módon nem kidolgozott, így a napi politika sokféle módon befolyásolja azok működését. Továbbra is fönnmaradtak, sőt talán erősödtek az egyes tagállamok területének fejlődésbeli különbözőségei, s megmaradtak különbözőségek a tagállamok gazdaságikulturális szintjei között is. A kulturális élet struktúrája olyannyira eltérő az egyes tagállamokban, ami a harmonizálást nem teszi lehetővé. Bár oktatási, kulturális- és sport munkabizottsága 1996 óta van már az Euro-régiónak, közös koncepciója ezekben a kérdésekben nincs, s lényegében ma is a „népi diplomácia" működik: az egyes intézmények, szervezetek szándéka és kezdeményező kedve hoz létre rendezvényeket, s alapvetően nem rövid vagy középtávú programokat.