Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

kai nem volt szabad semmiért visszalépnie, visszatérnie az elindulás után. (Ez napjainkban is jól ismert hiedelem.) De más előjelekre is figyelnie kellett az útra indulónak. A túróéi és zólyomi szlovák vándorárusok nem indultak útnak, amíg temetetlen halott volt a faluban.

31 (Ennek a hiedelem mellett - akár társadalmi kötelezettség is oka lehetett persze!) Szatmárban az útra kelő után nem volt szabad kiseperni a házat. A harangozáskor való elindulást általában rossz előjelnek vélték/

2 A házból útnak induló elsőnek lépett ki, senki nem előzhette meg anélkül, hogy szerencséjét elvette volna. A feleség főleg állatvásárra induláskor nem előzhette meg az urát: a kassaújfalusi sertéskupecek azt tartották, hogy akkor a vásárlás szerencséjét hajtanák ki a házból.

33 (A megszakítás mozzanatának máshol is nagy jelentősége volt.) A felsőőrségi fuvarosok azt tartották, hogy nem lesz szerencséjük, ha asszony érkezik a házhoz az elindulás előtt. Ezért megbeszélték, hogy melyik látogatja meg az elindulás előtti hajnalon a szomszédját.'

4 (Hasonló ez a nők ómen-szerepéhez az ünnepi alkalmakkor, ill. az új esztendőben történő első látogatásnál.) Az indulás előtt igyekeztek semmit nem adni ki a házból. Általánosan elterjedt volt katolikus vidéken, hogy az útra induló keresztet vetett és/vagy Isten segíts!, Istenem segíts! szavakkal lépett ki a házból. Mikor szekérrel indultak, akkor az udvarról kilépve keresztet rajzoltak az ostor nyelével az út porába, és azt mondták, hogy Uram Jézus, segíts!

35 Az előjelek között nagy fontosságú az útra induló megszólítása. Bár általánosan nem tartották szerencsésnek az útra indulót megszólítani, s főleg megkérdezni az út célját, volt ahol szerencsésnek vélték, ha férfi kérdezte az úticélt, míg a nő kérdése szerencsétlenséget jelentett (pl. Bátya).

JÓ Általában nem jó jel az elinduláskor szerencsét kívánni, mert az akkor elpártol tőle, de különösen nem jó azt az asszonytól elfogadni. Kivétel persze, ha az asszony azt kiáltja, hogy „Szarok a vásárodba!", ami szerencsét jelent.

37 A szómágia hasonló formájára utal, hogy a régi szegedi mesterek az áruval megrakott szekér után kiabálták trágár kívánságaikat, hogy a szerencsét biztosítsák.

38 Az üres edény, kosár rossz ómen a találkozásnál, míg a teli edények, megrakott szekerek pozitív előjelűek.

39 Ha cigány, zsidó kéményseprő jön először szembe az úton, az általában jó előjel. Nem jó viszont apácával és pappal találkozni: különösen pénteken - a jászsági hiedelem szerint - aligha kerülhette el szekere árokba borulását a fuvaros, ha Isten szolgájával találkozott.

40 Az első találkozások hiedelmei feloldódnak az úton való találkozások, jelenségek általánosabb vonulatában. Az úton keresztbe futó állatok közül pl. a nyúl általában szerencsét jelent, a macska és kutya rossz ómen. De ugyanez lehet fordított előjelű is, s függhet attól is, hogy az illető állat jobb vagy bal oldalon jelenik meg. Vagyis ebben is a néphit különféle elemei rétegződnek egymásra, a lokális struktúráknak megfelelő módon. 31 Csippék i. m. 267-268. 32 Csiiry i. m. II. 423^124. 33 Márkus M., 1977. 375. 34 Csorna Zs., 1988. 144. 35 A kereszt ebben az esetben is lehet persze mágikus jel is. Lásd pl.: Fejős Z., 1985. 195-196. 36 Fehér Z. 1975. 50. 37 Baktakék, Abaúj megye. Bene Zsuzsanna gyűjtése. EA. 6160. 29.; Vö. Jung K., 1990. 50. skk.; Jung A.'., 1992. 194. skk. 38 Katona: i. m. 118. 39 Handwörterbuch... 1134. 40 Szendrey Ákos és Szendrey Zsigmond gyűjtése. Vö. Fazekas I.-Székely Sz. M., 1990. 36-37.