Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

valójában igen gyakran alapvető tevékenységeket jelentenek, amelyek mellett éppen a mezőgazdálkodás a másodlagos - bár nélkülözhetetlen - munka. A fentiek azt jelzik, hogy az esztendő egyik felében a népesség nagyobb része számára kötöttebbek a tevékenységi formák - beleszámítva persze a tájak közötti vege­tációs különbségeket, „csúszásokat" is -, s a másik fél esztendő az, amely a felszabadu­ló munkaerő révén újabb tevékenységi típusokat működtet. (Természetesen egyetlen társadalmi rétegnél sem szakad ily módon, mereven ketté a tevékenységek éves ciklu­sa!) Az utóbbiban - régiónkban - az erdőmunkáknak van meghatározó szerepe, ami az ősszel felszabaduló munkaerő számottevő részét felszívta. 29 Ez az időszak az erdőirtás, faközelítés és -fuvarozás, a különféle famunkák, valamint a sokféle háziipar és kézmű­ves tevékenység ideje, ami alatt a népesség számottevő része „újratermeli" gazdasági hasznát, elsősorban a más tájak népével folytatott cseretevékenységben realizálható ér­tékek formájában. Ismételten hangsúlyoznunk kell, hogy ez a tevékenység kiterjedt zónában nem másodlagos jelentőségű, csupán a néprajzi kutatás az, amely - a „hagyományos" pa­raszti munka mellett - szekunder szerepet tulajdonított neki. Kétségtelen, hogy alapvető mozgatója a termőterületek hiánya, illetve szűkössége és gyenge minősége, 30 ám ez egy több évszázados táji és társadalmi munkamegosztással hitelesített és kompenzált hely­zet, ami nem jelentett hátrányt az itt élő népesség társadalmi státusában. Nem csupán a magyarországi háziipar megújítására tett javaslatok fogalmazták meg tényként ezt a helyzetet, 31 de nagyon találóan jellemzi - megítélésem szerint - az etnográfus Herkely Károly is a gömöri erdővidékről szólva: „...a sokféle erdőhasználat folytán az erdővidé­ken a proletár többnyire jobb módú volt, mint a sík vidékek hasonló föld nélküli agrár­proletárja". 32 Az alkalmazkodási formák széles skálája - egy határig - képes volt a foglalkoztatás megoldására is, az új országhatárok trianoni megvonásáig, majd a II. vi­lágháborút követő hibás gazdaságpolitikai döntések által előidézett marginális helyzet végleges megmerevedéséig. Úgy vélem, hogy a magyar néprajz mellett közgondolkodásunkban is jelen van a domb- és hegyvidéki életmód „másodlagosságának" - történetileg kialakult - elfogadá­sa, ám ennek kibontása nem lehet jelen tanulmány feladata. A föld birtoklásának fontos­ságát hangsúlyozó paraszti mentalitás, s ennek a tudományban és az irodalomban való nyomon követése ugyancsak önálló tanulmány témája lehetne. Magam csupán azt kívá­nom hangsúlyozni, hogy az Északi-középhegység, s a vele északról érintkező zóna 33 né­pi kultúrájának egyik legfőbb sajátossága éppen a tradicionális mezőgazdálkodás és az egyéb tevékenységi formák között fennálló viszony - ezek kapcsolata, arányai a hagyo­mányos műveltség táji tagolódásának egyik fő nyomjelzője. A kettő aránya, összefüggé­se, s a műveltség egészére gyakorolt hatása ebben a régióban minden lokális néprajzi vizsgálat alapkérdése. Ezt a tradicionális műveltséget éppen az a viszony teszi sajátossá, ami a hagyományos földművelés és állattartás, valamint a háziiparok, a kis- majd a 29 Gönyey S., 1940. 228-229.; Petercsúk T., 1982-83.384.; VtgaGy., 1986. 112. 30 Rácz szerint a 20. század elején az 5. kat. holdon aluli paraszti üzemek keresetkiegészítésre szorul­tak. Rcícz /., 1980. 31.; Borovszky Samu Borsod vármegye leírásakor így fogalmaz: „Be kell vallani, hogy a la­kosság feldarabolt szántóföldjei talajának silány volta miatt, kényszerítve van, hogy látszólag kárhozatosan - a földművelésen kívül - más foglalkozást, mint pl. fuvarozást, faeszközök készítését tekintse jövedelme biztosabb forrásául". Borovszky S., 1896. 411. 31 GaulK., 1902. 75. 32 Herkely K., 1941. 263. 33 Kovacevicova, S. 1981. 87.

Next

/
Thumbnails
Contents