Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

nagyipar, a bányászat és más tevékenységi ágak között történetileg kialakult. E régió műveltsége ily módon egész, ettől teljes, s a magyar Alfölddel, illetve a történeti Magyarország felső területeivel való évezredes szimbiózisa, gazdasági és kulturális egymásra hatása csak ebben a relációban értelmezhető. Külön tanulmány tárgyát képezhetné az is, hogy az itt élő népesség mentalitása, karaktere valójában igazodott-e egészében a „parasztság" mentalitásához, műveltségük hasonult-e ahhoz, illetve hordoze, mióta és miben hordoz sajátos karakterjegyeket.

34 A jelzett specializálódás - szakosodott tájak, ill. falvak esetében - sajátosan átalakította a családi munkamegosztás szerkezetét is: a vándoriparosok, vándorárusok, mezőgazdasági idénymunkások gyakran asszonyaikra, illetve családtagjaikra hagyták az ottani földművelést. A felső-magyarországi megyékben a föld megművelésének technikája, eljárásmódjai is segítették a női munka előtérbe kerülését.

35 Mivel a néprajz a speciális tevékenységek közül igen sokat feltárt, különösen azokat, amelyek egy-egy közösség egészének vagy nagyobb csoportjának életmódját jellemzik,

36 vizsgált régiónkból is hosszan sorolhatnánk ezek fő formáit. Vizsgálataink szempontjából azonban elsősorban az a lényeges kérdés, hogy ezek a speciális tevékenységi formák milyen élettartamúak, mennyire ágyazódnak egy-egy település vagy táj hagyományos tevékenységi-életmódbeli struktúrájának szövetébe, mennyire befolyásolták a műveltség alakulását, s legfőképpen, hogy milyen szerepet kaptak a tevékenységi formák horizontális kapcsolatrendszerében, vagyis miként illeszkedtek a különböző települések és tájak gazdasági összeműködésének rendjébe. Ha az Árpád-kor foglalkozást jelölő helynevei alapján kibontható képet, vagyis a speciális tevékenységet folytató szolgálónépek elrendeződésének sajátos térszerkezetét nézzük,

37 vagy a feudális kor összeírásaira, de különösen a 18. századi urbáriumok és investigatiók lokális adataira, vagy a 19. századi helytörténeti-statisztikai irodalom információira gondolunk, akkor egyaránt szembetűnő, hogy azokban az egyes települések és tájak speciális tevékenységekkel tűnnek ki, s ezek - egy-egy történeti metszetben, de gyakran hosszabb időintervallumban is - értelemszerűen rendeződnek egymás mellé.

38 Kétségtelen, hogy a társadalmi-gazdasági térszerkezetben ezek a speciális tevékenységek, illetve specializálódott csoportok különböző hatásfokkal bírnak, a népesség kisebb-nagyobb részét érintik, s természetesen sajátos történetük van az egyes formációknak,

39 ugyanakkor az egyes specializálódott csoportok, közösségek összeműködése, egymáshoz való viszonya is sokféle lehet és történetileg is változhat.

40 Már az Árpád-kor szolgálónépeinek megváltozó tevékenységi struktúrája - hogy ti. a feudalizmus megerősödésével párhuzamosan folyamatosan mezőgazdasági szolgáltatásokra váltják át speciális szolgálataikat és járandóságaikat

41 - jelzi, hogy a specializálódás különböző formái nem azonos „töltéssel", nem azonos társadalmi-gazdasági jelentőséggel bírnak, s ezáltal eltérő műveltségbeli vitalitásuk is. Bizonyos, hogy pl. az 34 Erdei E, 1941. 13. skk.; Vö. Sárkány A/., 1984.90-91. 35 Hőke K., 1886. 1447.; Peiercsák T., 1981. 449.; Viga Gy, 1986. 70-72.; Vágvölgyi 1857. 346.; Balassa !.. 1959. 287.; Gunda B., 1954. 83. 36 Szabó L., 1982. 286. 37 Heckenast G.. 1970. 7-8. 38 Néprajzi irodalmunkban Andrásfalvy Bertalan foglalkozott a leginkább behatóan ezzel a problémával. Összegezően: Andrásfalvy B., 1978. 231-242. 39 Tóth T, 1980. 229. 40 Barth, F. 1969. 15. 41 Heckenast G., 1970. 83.