Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

jobbágyokkal elvégeztetni. Emellett vermeket ástak (gabonás vermeiket legjobbnak ismerték az Alföldön), csatornákat, tavakat, árkokat készítettek, mocsarakat csapoltak le, s számos módon hasznosították szaktudásukat országszerte.

147 De híres veremjárók voltak a deméndiek (Heves megye) is.

148 Az ily módon való szakosodás, ti. hogy egyes települések lakói sajátos szakismeretüket viszik el, adják „cserébe" más tájakon a specializálódás sajátos formáját képezi.

149 Jelen van valamiféle specializálódás a domb- és hegyvidéki települések jelentős részén, ám ez igen gyakran nem kapcsolódik a mezőgazdálkodáshoz, s nem is egyetlen típusú munkát jelent, hanem többféle válaszlehetőséget a mindenkori kihívásokra. Jól tükrözik ezt a „sokféleséget", ami gyakran specializálódás is, az 1828-as összeírás adatai. Bácskai Vera és Nagy Lajos szerint: „A vallomásokban felsorolt s lokalizált munkalehetőségek köre többnyire szőlőmüvelésre, pontosabban meg nem határozott mezőgazdasági munkákra, favágásra, tutajozásra, szénégetésre, bányamunkára, fuvarozásra - részben a vásározó kereskedők és kézművesek áruinak a megyei piacokra szállítására, részben vasércnek, sónak és egyéb nyersanyagoknak sokszor távolabbi vidékekre fuvarozására - terjedt ki. A legtöbb esetben azonban nem is utalnak a munkajellegére, csupán mint kézi munka, napszám végzését jegyezték fel, mint ahogy a munkavállalás helyét is viszonylag kevés esetben jelölték meg pontosan: többnyire csupán „másutt", „távolabbi vidéken", „az ország alsó részeiben", „termékenyebb vidéken" végzett mezőgazdasági idénymunkákra utalnak."

150 Úgy vélem, hogy a specializálódás csak az esetek kisebb részében jelent sokgenerációs meghatározottságot, többségében szabad mozgásteret, amelyben - a jellemző vagy annak vélt - tevékenységi típus mellett számos más is fellelhető. Mindez nem jelenti persze, hogy ne lennének olyan specializált falvak, amelyeknél egy-egy tevékenységi típus szinte „kulturális specifikumnak tűnik",

151 de ez sem a népesség egészét, sem az éves munka egészét nem érinti. A jobbágyfelszabadítást követően, különösen az ipari növények s egyes intenzív kultúrák elterjedése révén ugyancsak kialakultak speciális vándorló közösségek, akik egy-egy növénykultúra müvelésében szerzett szakismeretükkel jártak be olykor távoli tájakat. Ilyenek pl. a dinnyések, akik közül legismertebbek a Heves megyeiek, főleg a csányiak voltak. Tevékenységük többirányú migrációt jelent: maguk tavasztól őszig voltak távol eszközeikkel, állataikkal, de mivel útra keltek a földdel rendelkező gazdák is, azok egy része hazatért az aratás idejére, más részük gabonáját viszont hegyi emberek - Abasár, Markai, Gyöngyöstarján, Gyöngyösoroszi - lakói aratták le.

152 Az 1. világháborút követően a csányiak távoli tájak uradalmait járták be, s tevékenységük kiterjedt volt még a II. világháború után is. Hasonló szakismeret hordozói voltak a dohányosok, akik régiónkban nem alkottak az alföldiekhez hasonló falvakat, de egyes családok vándoroltak tájaink uradalmaiban is. Főleg a női munkaerő akkumulálói voltak egyes specializálódott kertészfalvak és bolgárkertészetek is (Dunakeszi, Losonc környéke stb.). Sajátos vándorlást figyelhetünk meg a kendermunkák kapcsán is. A múlt század végén a mezőkövesdi, tardi, szentistváni asszonyok Tiszafüredre jártak kendert törni,

15j hasonlóan a Bükk- és Mátra-vidék településeinek asszonyaihoz, akik az Alföldön mun141 Balassa!., 1959.287-291. 148 Balassa !., 1959.287. 149 Andrásfalvy B., 1978. 238-239. 150 Bácskai V.-Nagy L., 1984. 286. 151 VigaGy., 1987. 212. 152 Boross Marietta gyűjtése. Etimológiai Adattár 6290. Összegzőén: Boross M, 1959. 579-621. 153 Füvessy Anikó gyűjtése. Damjanich Múzeum Néprajzi Adattára 1417-77. 3. 17.