Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

máriapócsi jobbágyok,

114 s Tokajba jártak szüretre minden második évben szekerekkel a Borsod megyei Varbó jobbágyai is, a földesúr szolgálatára."

5 Bár Tokaj-Hegyalja szőlészetének effajta vonzása is csökkent a múlt század utolsó harmadában, a munkaerő időszakos vándorlásának nyomai jól megragadhatók még a 20. század gyakorlatában is. Az aránylag sűrűn lakott Tokaj-Hegyalját ritkábban lakott kistájak övezték,"

6 az intenzív termelési kultúra azonban így is vákuumot jelentett a munkaerő számára. Rendszeresen jártak kapálni, szüretelni a zempléni hegyvidék falvainak lakói

117 Mád, Tállya, Tolcsva, Erdőbénye szőlőibe, Regéc, Fony, Arka lakóit főleg Tolcsva vonzotta,

118 de Tolcsvára jártak a gönciek is. Eljártak kétágúzni a bodrogközi falvakból, de mentek szüretre is. Az ugyancsak szőlőművelő rátkai svábok a tállyai szőlőben vállaltak munkát,

119 s jelentős munkaalkalmat jelentett a Hegyalja a Taktaköz és Harangod vidék népe számára is.

120 Nem szakadt meg a kapcsolat a Tiszántúl népességével sem. A Hajdúság északi részéről rendszeresen jártak a Hegyaljára; a hajdúdorogi szegények közül sokan Olaszliszkára szegődtek,

1 1 az eszláriak pedig rendszeresen jártak a tarcali, tokaji és keresztúri szőlőhegyekbe, egészen a Meszesdűlőig.

122 Ha jelentőségükben nem is vethetők össze Tokaj-Hegyaljával, a 18. században jelentős mennyiségű munkaerőt szívtak fel az északkelet-magyarországi régióban Ungvár, Gálszécs, Barka, Sztár a, Vinna, Krivastyán szőlőhegyei,

12

'' valamint a helmeci és szentesi szőlőhegyek is.

124 Jelentős vonzást gyakoroltak a borsodi, főleg Miskolc környéki szőlők is. A gömöriek már a 18. században is igen kedvelt kapások voltak a borsodi szőlőkben,

125 a ragályiak pl. Sajószentpéter és Miskolc szőlőhegyeit látogatták.

126 A miskolci szőlők jelentőségéről szólnak a bükkaljai falvak 1770-es évekbeli összeírásai (1770): „...a Miskoltzi piatz pedig két mérföldnyire vagyon tőlünk az hol mind a szükséges dolgokat meg vásárolhattyuk, mind pedig ha Helyben való szőllő Hegyünkön munkát nem találunk, ottan a szegénység kézi munkája által pénzt kereshet.'"

121 Ugyancsak eljártak kapálni a miskolci szőlőkbe a Sajó-völgy falvaiból is.

]2S Számos adat tanúsítja a Miskolc és Eger között sajátos átmenetet alkotó bükkaljai szőlők hasonló munkaerő-akkumuláló , . 129 szerepet is. A Bükk-vidék népessége számára jelentős munkaalkalmat jelentett Eger borvidéke. Noszvaj 1770-es urbáriuma szerint: „...a gyalogok... kepével keresik kenyereket és kapával itt a hegyben vagy határos Eger várossá Szőllő hegyén...".

m Feltehetően a szőlőkben nyert alkalmazást annak a 11 falunak a népessége is, akik az 1828. évi össze114 Takács P.. 1985. 82. 20. jegyzet 115 Borsod megyei Állami Levéltár (továbbiakban BmÁl.) Acta Politica XXII. I. 361. \\6 FrisnyákS., 1985. 64. 117 if]. BartaJ., 1977. 87. 118 Nagy Andrea gyűjtése. HOM Na. 3012. 119 Sárospataki Rákóczi Múzeum Adattára 55-376. 120 Petercsák T, 1980. 86. 121 Barna G., 1973. 109-110. 122 BencsikJ., 1986. 149. 123 Főleg Zemplén falvaiból: Udvari I., 1988. 5. 124 Szabolcs megyéből: Páll 1., 1987. 51. 125 IiaB., 1976.400. \26HavasyP., 1989. 56. 127 BmÁL. Acta Pol. XXII. I. 291. 31. 128 Molnár Balázs gyűjtése, 1952. Etnológiai Adattár 3017. 6. 129 VigaGy., 1986. 109-110. 130 BmÁL. Acta Pol. XXII. I. 303.