Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

írás szerint Egerben vállaltak meg nem nevezett munkát.

131 Feljártak Eger környékére szüretelni Szolnok megye néhány településéről is.

lj2 A Mátraalja, főleg Gyöngyös közvetlen környéke egyaránt felszívta a Mátra-vidék munkaerő-feleslegének egy részét, s munkaalkalmat jelentett a kapálás és a szüret idején Szolnok megye felől érkező munkáscsoportoknak is.

ljJ Az 1828. évi összeírás adatai szerint 16 falu népessége jelezte, hogy a gyöngyösi szőlőkbe jár munkára,

134 ami a szölővidék kisebb jelentőségét is mutatja. Számos adatunk van arra vonatkozóan, hogy a szőlőbeli munka jelentős migráció elindítója volt Nógrád és Pest megyékben is, ami főleg Vác környéke, ill. a Duna mente szőlőkultúrájának jelentőségét hangsúlyozza. A zsellérek egy része a Börzsöny falvaiból már a 18. században Vác, Esztergom szőlőiben vállalt munkát, de a közel fekvő települések mellett 1828-ban 8 Heves megyei és 2 Nógrád megyei falu lakói dolgoztak a váci szőlőkben.

13 A jeles cseh írónő, Bozena Nemcova 1852-ben, Balassagyarmat leírása kapcsán a Nógrád megyében szüretelő szlovákokról ad színes leírást. „Szüretre a Hrusovszki hegyekből jönnek az emberek, főleg a nők, az ún. krckácsok, Szüretelni pénzért szegődnek el a nők, akinek kevés szőlője van, az hamar elkészül a szürettel, akinek nagy és sok szőlője van, az sok embert fogad, s így kiegyenlítődik a különbség. A szüret idejét is, mint minden más mezőgazdasági munkának az idejét, a hajdúval doboltatják ki. A meghatározott napon öreg és fiatal gyalog vagy kocsin kivonul a szőlőbe, ahol kora reggeltől élénk a sürgés-forgás.

137 A váci szőlők, főleg a püspökség birtoka, még a két világháború között is jelentős mennyiségű munkát biztosított a nógrádi és Börzsöny-vidéki napszámosok számára (dejtáriak, szendehelyiek, berneceiek stb). A fenti adatok meggyőzően jelzik azt, hogy a jelentős munkaráfordítást igénylő szőlő, különösen a történelmi borvidékeken, jelentős munkásvándorlás elindítója és gyűjtőmedre volt. Ez általában nem jelentett állandó foglalkozást, mellette részt vettek a vándormunkások az aratás és más mezőgazdasági munkák feladataiban is. A némi jártasságot igénylő, aránylag elfogadható jövedelmet biztosító szőlőinunka - úgy tűnik - generációkon át folyamatos kapcsolatot jelent a szőlővidékek és a környező tájak népessége között. A szőlőmunka által teremtett munkaerőigény s a környező tájak munkaerőfeleslege azonban nem csupán kiegyenlítődik ezekben a térségekben, hanem a népi műveltség sajátos formáló színtereiről van szó, amely mind a kulturális érintkezés, mind az interetnikus kapcsolatok vonatkozásában megkülönböztetett figyelmet érdemel. Mivel a szőlőtermő területek jelentős munkaerőt szívtak fel s kötöttek meg, talán azt is megkockáztathatjuk, hogy a történeti borvidékek filoxéra következtében beállt pusztulásának szerepe lehetett a summásmunka jelentőségének növekedésében, abban, hogy a korábbinál is nagyobb tömegek kényszerültek elhagyni távoli munkavállalás miatt az északi hegyvidék régióját. Különösen az effajta munkavállalásnál nagy jelentőségük volt az ún. emberpiacoknak, ahol a munkanélküliek hosszabb-rövidebb időre kenyérkeresethez juthattak. 131 Bácskai V.-Nagy L, 1984. 287. 132 Csalog Zsolt kommentár kézirata, Damjanich Múzeum Néprajzi Adattára, 128. kérdéskör 133 Bodony: Angyal Katalin gyűjtése (HOMNa. 3079.); Mátraderecske: s. gy.; Vö. még a 132. jegyzetponttal. 134 Bácskai V.-Nagy L, 1984. 287. 135 DókaK., 1977.40. 136 Bácskai V.-Nagy L, 1984. 287. 137 Nemcova, B. 1852. 43-44.