Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

gondjaira, a domb- és hegyvidéki népesség társadalmi feszültségeire utalnak azok az adatok is, amelyek azt jelzik, hogy a kivándorlás során is az északi megyék a legnagyobb kibocsátók. 1889-1913 között Zemplén, Szepes, Ung, Abaúj-Torna, Nyitra és Trencsén megyék lakosságából kerültek ki elsősorban azok, akik - gyakran örökre - búcsút intettek szülőföldjüknek.

48 Az I. világháborút követő békerendszer alapvetően átrendezte a munkaerőstruktúra táji kereteit, de az idénymunka számos formája tovább élt még a II. világháborút követő években is, s nyomaiban ma is fellelhető. Modern formája a táji kiegyenlítődésnek az, amikor pl. a hegyvidék magyar szövetkezeteibe szlovákiai közös gazdaságok kombájnjai jönnek segíteni az aratásban, amit e munkák itteni elvégzése után hasonló módon viszonoznak a helybeliek. Ám a mezőgazdaság ma is meglevő hátrányai, a táji adottságok nehézségei, nem utolsósorban az infrastruktúra s az ipar fejlettsége miatt ma is tízezrek kényszerülnek el ebből a régióból; kik csak időszakosan, kik egész életükben ingázva a lakóhely és a munkahely között. A vándorlás „modern" formája ez, amit azonban e feltétel „régi" szorítása eredményez. A mezőgazdasági munkákhoz kapcsolódó vándorlások Arató- és cséplőmunkások A legnagyobb tömegeket mozgató migráció elindítója a nyári mezőgazdasági munkák csúcspontja, az aratás, a gabonafélék betakarítása volt. Az aratómunkások vándorlásának történeti és néprajzi kérdései ma már jól feltártak, legfőbb törvényszerűsége a gabonatermelő Alföld és a peremterületek több évszázados gazdasági kapcsolata, egymásrautaltsága mára a tradicionális kultúra evidenciája. Röviden mégis érintenünk kell ezt a kérdést, mert nem érthetők meg nélküle a vizsgált régió táji kapcsolatainak legfőbb összetevői s a migráció számos eleme, törvényszerűsége sem. A vándormunkás-mozgalom főbb irányai a 16. század elejétől az I. világháborút követő békerendszer által megszabott új határok kialakításáig lényegében változatlanok maradtak: a peremterületekről irányultak a Kárpát-medence belső térségei felé.

49 Ám a nagy távolságokat átívelő, nagy amplitúdójú vándorlások sok rövidebb távú migrációval egészülnek ki, s ezek a mozgások a történeti Felvidék és az Északi-középhegység táji tagolódásának finomszerkezetére is rávilágítanak. A Fol'tanova, L'ubica által megrajzolt, majd Balassa Iván által is átvett térképek

50 ugyan érzékeltetik, ám talán mégis kevés hangsúlyt kap az aratómunkások vándorlásának kétlépcsős, kétfokozatú jellege, vagyis az, hogy a nagy amplitúdójú vándorlások valójában két, önálló „rendszer" összekapcsolását jelentik. Intenzív belső migrációval kell számolni - már a Trianon által előállott kényszert megelőzően is - a nyelvhatár mindkét oldalán: a hegyvidéki populáció egy része a nyelvhatár északi oldala, a Felvidék munkaerő-különbségeit egyenlítette ki, a déli oldalon pedig az Északi-középhegység területéről kell számolnunk intenzív elvándorlással az Alföld területére. Vagyis a nagy távolságok miatt a történeti Magyarország északi megyéiből, valamint a ruszin, lengyel, morva térségből az Alföldre való vándorlás nem működött automatizmusként. A távolság gátat 48 Ráczl., 1965. 11.452^155. 49 Paládi-Kovács A., 1979. 386. 50 Fol'tanova, L., 1978. 76.; Balassa /., 1985. 41, 42, 43. ábra