Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)
ELŐSZÓ
szabott a vándorlásnak, s a munkaerő igyekezett kitölteni a közelebbi mezőgazdálkodó zónák vákuumait is. Az emellett mégis meglévő, intenzív vándorlás nagyobb távolságokra egyfajta kiegyenlítő „szelepként" is működött, melynek fontossága a mindenkori terméshez, a helyi feltételekhez igazodott. (Meggondolandó, hogy a búza-rozs termesztési határ, az aratás eltérő munkamódjai, a szemnyerés eltérő technikája, mint kulturális határ, egybeesnek-e a két jelzett övezettel. Úgy vélem, hogy néprajztudományunk - kissé egyoldalúan - csak a „távoli" területek eltérő kultúrájú népességének ez irányú egymásra hatását, az eszközváltások stb. jelentőségét vizsgálta, amelyek persze nagyon lényeges kérdések.) Kétségtelen, hogy vannak példák különlegesen nagy távolságokra való vándorlásokra is, ám - praktikus szempontok miatt - ezek voltak a kevésbé jellemzők. A vándorlások zömét sajátos, kétlépcsős folyamatként írhatjuk le. Ennek számos mozzanatára rámutat Balassa Iván is, ám magam úgy vélem, hogy - valóban jelentős volta ellenére túlhangsúlyozza az új országhatárok jelentőségét e vonatkozásban. 51 Számomra úgy tűnik, hogy a történeti Magyarország északi megyéi és az Alföld mai déli része közötti távolságot korábban is több lépésben „hidalták" át a munkásvándorlások. Trencsén, Árva, Liptó, Zólyom, Szepes, Sáros megyék déli részének népessége dél felé vándorolt, de jobbára csak a magyar-szlovák nyelvhatár vonaláig. A helyükön maradt vákuumot morva és lengyel területekről érkező csoportok foglalták el, 52 illetve e megyék északi részéből lehúzódó népesség. (Ne feledjük, ez mennyiségében és minőségében is igen gyenge termőadottságú táj.) Az innen levándorlók azt a teret töltötték meg, amit a Pozsony, Nyitra, Bars, Hont, Nógrád és Zemplén megyék lefelé vándorló népessége szabadon hagyott. 53 A nyelvhatárt magukba foglaló megyék népessége ez, amely zömmel „átlendül" a mai Magyarország területére, ám igaz, hogy a nyugat-szlovákiai területekről eljutnak pl. Somogyba is, de zömük a Dunántúl északi részén marad (Sopron, Mosón, Győr megyék), 54 s délebbre haladva egyre inkább felváltja őket az Alpokalja népessége. Az ország keleti felében sem jut túl zömük az Alföld északi peremterületein, s a magyar Alföld zömét az Északi-középhegység népessége szolgálja ki aratómunkával. Hangsúlyozom, hogy számos adatunk van a nagyobb amplitúdójú vándorlásra is, zömmel mégis az a jellemző, hogy sajátos, apró hullámokban, szinte a történeti megyénként váltakozva tolják egymást délebbre a munkáscsoportok, s a nagy kiterjedésű megyéknél nagyon jól megfigyelhető a kiegyenlítődés a közigazgatási egység északi és déli régiója között is. így volt ez még Árva megyében is, ahol megragadható a két, különböző adottságú rész közötti kiegyenlítődés. 55 Hasonló folyamatot figyelhetünk meg Hont megye északi és déli része között, 56 Nógrád megye északi és déli területei között pedig már a 18. és 19. századi gazdaságihonismereti irodalom felfigyelt ezekre a kiegyenlítődési folyamatokra. 57 Különösen jól megfigyelhető ez a megosztottság Gömör megye példáján, ahol az északi, iparosodott rész, valamint a déli, földművelő, mezőgazdálkodó terület elkülönülése a 17-18. századtól jól megrajzolható. 58 Jól megragadható a munkaerő vándorlása Zemplén megye északi és déli részei között, míg Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros népének erőteljes 51 Balassa I., 1985. 86-89. 52 Balassa!., 1985. 85-86. 53 Balassa!., 1985. 86. 54 Balassa!., 1985. 86. 55 Slavkovsky, P. 1970. 105-108. 56 Sárközi Z, 1965. II. 332.; Paríková M.-Slavkovsky, P. 1981. 103-107. 57 Radványi F., 1711-1716. 10-11.; Mocsáry A., 1826.1. 60-63.; Schräm F., 1968. 662-663.; Pálmány B., 1985. 184. 58 IlaB., 1976. 400, 404-405.; Paládi-Kovács A., 1973a 549-550.
