Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

A fentieknek megfelelően rendkívül sokféle, tájilag, de gyakran falvanként, sőt településen belül is eltérő státusú fuvarosokat figyelhetünk meg a néprajzi irodalom és a néprajzi gyűjtések révén. Ezek egy-egy táj kiélésének formáival gyakran változnak, máskor évszázadokon át nyomon követhetők. Mindez együtt rendkívül összetett, változatos társadalmi réteget rajzol, melynek különállása sem ragadható meg mindig kellő biztonsággal. Ha most „kizárjuk" további vizsgálatainkból az egyes kistájakon belül maradó szállításokat, akkor a fuvarosság csomópontjait azokon a vidékeken kell keresnünk, ahol egyes anyagok, termékek vagy termeivények mennyisége és minősége távolabbi tájak népességének érdeklődésére is számíthat. A „távolsági" kereskedelem szempontjából „forgalmas" tájak

117 elsősorban az Ipoly, Sajó és a Hernád mentén rajzolódnak ki, amelyek a Felvidék felé irányuló, ill. az onnan érkező áruforgalom szempontjából meghatározók voltak. Csak régiónk „széleit" érintette ugyan, mégis nagyjelentőségű volt a Duna- és Tisza-völgy szerepe is, mert az azokon érkező áruféleségek nagymértékben „behatoltak" régiónk hagyományos kultúrájába is. Az egyes áruféleségek kapcsán részletesen utaltam rá, így csupán jelzem, hogy a felvidéki megyék mindegyike jelentős fuvarossággal rendelkezett, ám az Északi-középhegység és a történeti Felső-Magyarország kapcsolata szempontjából Nógrád, Hont, Tárna, Gömör és Zemplén fuvarossága bírt a legnagyobb jelentőséggel. A felvidéki megyék kiterjedt fuvarossága az eltartóképességgel, ill. a nagytáji munkamegosztásban elfoglalt sajátos helyzettel van szoros összefüggésben: az itt élő népességet életmódja ezer szállal kapcsolja össze az Északiközéphegységet északról szegélyező medencesor, közvetve a gabonatermő Alföld népességével. A felvidéki bányavárosok, s az északi vásárvonal sajátos határvonalat jelent a fuvarosságban is: ebben a zónában egyenlítődik ki az északi és déli területek áruinak jelentős része. Az északi megyék termékeit innen gyakran nógrádi, gömöri, zempléni fuvarosok szállítják tovább, a Nógrád délebbi részéről, Heves, Borsod, Abaúj felől érkező áru, főleg termény, pedig ugyancsak itt cserél gazdát: itt veszik azt át a liptói, zólyomi, árvái fuvarosok, akik továbbszállítják észak felé. Mindez nem jelenti azt, hogy ne kellene számolnunk nagyobb távolságú fuvarokkal is, ám megítélésem szerint a Felvidék és az Alföld közötti termékcsere két nagy etapban zajlott, s ebben az északi vásárvonal sajátos kiegyenlítő szelepként működött. Talán Tokaj-Hegyalja fuvarossága, s a tokaji bor volt az, amely átszelte ezt a vonalat, bár itt is számolnunk kell a Szepesség közvetítő szerepével. Trianon után e vonatkozásban is átrendeződött a kereskedelem és a szállítás rendje. A Börzsöny, Cserhát, Mátra és Bükk-vidék fuvarossága, amely korábban másodlagos szereppel bírt a nyelvhatár sávjának fuvarosai mellett, már csupán egy kisebb léptékű, és kisebb jelentőségű táji kiegyenlítődést szolgál: az Északi-középhegység és az Alföld között. Lényegesen lecsökken a szállított áruk mennyisége és sokfélesége is. A hegyvidék fuvarossága a fával, mésszel, kővel, gyümölccsel folytatott alföldi kereskedőutak mellett, elsősorban az északi hegyvidék és az alföld érintkező sávjában fekvő, korábban is nagy fontosságú vásárövezet, s az ebben zajló termékcsere szolgálatában áll. A vonzáskörzetek, piaci kapcsolatok átrendeződésével a Börzsöny-vidék fuvarosságának szerepe megnő,"

8 ám a nagy hagyományú fuvaroszónák (Ipoly-völgy, Dél-Gömör) elveszítik korábbi jelentőségüket a szállítás folyamatában. 117 Bácskai V.-Nagy L., 1984. 287. 118 Ikvai N., 1981. 30.