Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)
ELŐSZÓ
kapnak cserébe termékeikért, amit aztán - a többi élelmiszerrel együtt - igen nagy haszonnal adnak tovább otthon, az övéik között. 100 Hasonló formát századunkban is megfigyelhetünk. A rozsnyói vásárról pl. a gömörszőlősi fuvarosok általában nem tértek haza üres szekérrel, hanem almát vásároltak Rozsnyó környékén, amit aztán továbbvittek árulni Miskolc irányába. Volt, aki apró piros almát vett, amit karácsonyfára való „díszként" tudott otthon továbbadni. 101 A Bükk-vidék falvainak fuvarosai, akik mésszel és fával járták a dél-hevesi és dél-borsodi településeket, nem egyszer cserélték el szekérrakományukat dinnyére, amit aztán jelentős haszonnal tudnak otthon eladni. A Kálimedence meszeseivel is előfordult, hogy miután Ösküről szállított meszüket eladták, Monoszlóról gyümölccsel megrakodva mentek tovább, amit aztán távolabbi piacokon értékesítettek. 102 Mindez azt is jelzi, hogy - az árucsere egyéb területeihez hasonlóan a fuvarosok, illetve a fogattal rendelkező gazdák itt is előnyös helyzetben voltak, s akár saját gyümölcstermésük értékesítésében, akár a másoktól vásárolt továbbadásában, alkalmanként pedig egyszerűen a gyümölcstermés bérfuvarozásában jelentős haszonra tettek szert. 19. századi adatok már egyértelműen igazolják egy gyümölcskereskedő réteg megjelenését a hazai piacokon, akik a nagykereskedőtől a falusi kofáig különböző kondícióval bírtak ugyan, de a termékcsere ezen vonulatát jelentős részben magukénak tudhatták. Különösen jelentős réteg vett részt a főváros felé irányuló gyümölcskereskedelemben, alkalmanként ők voltak a szervezői a külföldi piacoknak is. Híresek voltak a század végén a váci kofák, akik gyümölcsérés idején talyigásokkal bejárták a nógrádi gyümölcstermesztő falvakat (Rád, Penc, Kosd, Nógrádverőce, Kismaros, Nagymaros, Diósjenő), s onnan Vácra és Pestre fuvarozták a terményt. 103 A Börzsöny falvainak gyümölcsét dömösi, marosi, dunabogdányi és tahi kereskedők vásárolták fel, akik aztán pesti kofáknak adták azt tovább. 104 Déli irányból, Mohácsról, a Sárközről, valamint az attól északra fekvő települések gyümölcsterméséből vagy közvetlenül Budapestre szállítottak a múlt században, vagy a dunaföldvári piac vette azt fel. A földváriak híres gyümölcsöskofák és kereskedők voltak, akik továbbították a termést. 105 Gyümölcsöskofák és kereskedők bonyolították a termékcsere egy részét az északi hegyvidék gyümölcsével is. Különösen híresek voltak pl. az egri kofák, akik még Tiszafüred környékére is eljártak. 106 A szomolyai rövid szárú fekete cseresznyében rejlő piaci lehetőségekre századunk elején már lengyel és német kereskedők is felfigyeltek, s ők bonyolították annak exportját. 107 Hasonlóan nagy forgalmat bonyolítottak le kereskedők a gömöri Balogvölgy (főleg Gesztes és Balog) kitűnő minőségű cseresznyéjével is. 108 Nagy jelentőséggel bírtak a gönci gyümölcskereskedők és kofák a zempléni hegyvidék népéletében: ők vásárolták fel és szállították piacra a táj gyümölcstermésének egy ré100 BélM., 1984.a. 292. 101 DobosyL., 1982. 117-118. 102 Molnár Á, 1983. 58. 103 Nógrád vármegye, é. n. 179. 104 Ikvai N.. 1977. 153-154. 105 Andrásfalvy B., 1963. 302. 106 BeluszkyP., 1959. 122. 107 Laczkól, 1964. 14-15. 108 Gömör-Kishont vármegye, é. n. 212-213.