Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

szét.

109 Korponay János szerint: „a kassai piacon ítélheti meg legjobban a gönczi asszonyok gyümölcstermesztményét."

110 Utalnom kell arra, hogy alkalmanként a gyümölcskereskedelemben is megfigyelhetjük az „árucsatolás" - a népélet más területén is tapasztalható - jelenségét. Tudunk pl. gyümölcs- és aszalványárusokról, akik Zemplénből faragott mezőgazdasági eszközöket is levittek a gyümölcsszállítmánnyal együtt a Bodrogközbe.

111 Egy-egy faragott jármot, favillát, sütőlapátot felraktak alkalmanként a gyümölcsösszekérre a bükkalji árusok is, melyekért aztán éjjeli szállást, vagy állataik számára takarmányt remélhettek. Jelen tanulmányban - elsősorban terjedelmi okok miatt - csupán a népi kereskedelem egy érdekes vonatkozására szeretnék még utalni: annak interetnikus kapcsolataira. Csupán jelzésként említem a román és ruszin gyümölcsárusok alföldi szerepét,

112 a gömöri gyümölcskereskedelem magyar-szlovák-német érintkezését,

113 a főváros körüli termékcsere soknemzetiségű jellegét, Északnyugat-Dunántúl horvát és német telepeseinek tevékenységét.

114 Mindezen érintkezések, kapcsolatok eredményezték azt a színes képet, ami a hagyományos gyümölcskultúra tanulmányozása során annak ismeretanyagában, fajtákban, elnevezésekben tapasztalható. Összegzésképpen csupán azt említem, hogy a gyümölccsel való hagyományos kereskedelmet magam a táji munkamegosztásból eredő termékcsere egyik, régen nagy jelentőségű megnyilvánulásának tartom. A múlt század utolsó harmadáig, az alföldi, homoki gyümölcskultúra kialakulásáig lényegében a gyümölcs volt az egyetlen élelmiszer, amely az ország peremterületeiről áramlott a belső, centrális részek felé. A hegyvidék és az Alföld népessége változatos formában cserélte ki ennek kapcsán a termékeit, mindez jelentős volumenű migráció életben tartója volt. Még akkor is jelentős gazdasági folyamatnak és kulturális érintkezésnek kell értékelnünk a gyümölcskereskedelmet, ha az Alföld népességének hagyományos táplálkozási struktúrájában a gyümölcs még a mainál is kisebb jelentőséggel bírt. A gyümölcskereskedelem a szállítás és a csere változatos formái révén valósult meg, amelyek a népélet sajátos területét körvonalazzák. Századunk elején a hazai gyümölcstermesztés korábbi szerkezete alapjaiban átalakult. Extenzív formái és kisebb termékhozamai egykor nagyobb volumenű kereskedelmet indukáltak, mint a későbbi intenzív termelés, melynek termőterületei már egyenletesebben oszlottak meg az ország különböző tájai között. Ezzel megváltozott a gyümölcskereskedelem korábbi jellege is, és nem csupán mennyiségi, hanem minőségi értelemben is. Számos archaikus vonása azonban ma még jól tanulmányozható néprajzi módszerekkel. 109 Paládi-Kovács Attila gyűjtése 1961. HOMNa. 1362. 41. 110 Korponay J., 1866. I. 331. 111 DobrossyL, 1969. 529. 112 Az előbbiekhez vö.: Bálint S., 1976. I. 594-595. 113 Kopálová, D. 1981. 114 Horváth Z, 1976. 175.