Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

gyümölcstermesztés és -kereskedelem a hagyományos gyümölcstermesztő körzetekben lényegében a korábbi szinten maradt, s az új tájak, elsősorban a Duna-Tisza-köze és a Nyírség gyümölcstermése jutott el - a vasút révén - külföldre is. A vasúti szállítást azonban még kiszolgálták a korábbi, hagyományos szállítási módok is. Adataink szerint a századfordulón Helvéciáról 8 nap alatt Szentpétervárra ért az üvegmeggy,

66 a bécsi és németországi piacokra jutott Hont, Bars, Nógrád és a szomszédos északi megyékből,

67 valamint a Bükkaljáról a cseresznye,

68 s a Felvidék városaiba és Galíciába valamennyi a Heves megye északi részén termett gyümölcsből.

69 Mindez azonban már egy más irányú folyamat, melynek végén a mai Duna-Tisza-közi termelő áll, akinek gyümölcsét hűlőkocsik vagy repülőgép viszi a nyugat-európai piacokra a termés leszedésének másnapján. A friss gyümölcs mellett jelentős volumenű árucsere tárgyát képezte az aszalt gyümölcs, a különböző aszalványok is. Ezek jelentőségét több dolog is erősítette. Mindenekelőtt az aszalt szilvának volt nagy keletje: a szállításra kevésbé alkalmas gyümölcs így nagyobb távolságra eljutott, mint nyersen, s nem csupán szezonálisan volt felhasználható, hanem nagy szerepet kapott a téli étkezésnél is, különösen a katolikusok böjti táplálkozásában. Rapaics Raymund szerint a 16-17. században a magyarországi aszalt szilva még svájci és németországi gyógyszertárakban is kapható volt, ahová feltehetően Szilézián és Csehországon átjutott. Később a kivitel jelentősen csökkent, sőt a 18-19. században Boszniából aszaltszilva-behozatal indult meg.

70 De a 16-17. században más területekre is nagy mennyiségben juthatott el a magyarországi aszalt szilva. Már ekkor nagy jelentősége lehetett Beregsyász piacának, ahonnan Lengyelország felé is elszállították a gyümölcsöt és az aszalványokat.

71 Hasonlóan „nemzetközi" gyümölcskereskedelem központjai voltak Nagyszombat és Trencsény vásárai, ahonnan az aszalt gyümölcsöt kocsikon szállították Lengyelországba, a magyar Alföldre és Horvátországba.

72 Országszerte híre volt a 19. században a Sopron megyei aszalt gyümölcsnek, amelyet kosarakban nagy mennyiségben hordtak át Bécsbe is, ahol fontszámra árusították.

73 Kiterjedt kereskedelmet folytatott az aszalt szilvával a Szepesség népe, akik főleg Lubló, Podolin, Késmárk vásárain értékesítették terméküket, valamint a gömöriek, ahol az aszalás legtovább megtartotta jelentőségét, s ahonnan fonott kasos szekereken fuvarozták az aszalványokat a Garam mentére, valamint az Alföld irányába le egészen Miskolcig.

74 Jelentős mennyiségben exportáltak aszalványt az Avas-hegység területéről, Szinérváraljáról és környékéről is.

75 A Zempléni-hegység falvaiból az aszalványokat részben Kassa felé, részben pedig a Hegyalja, valamint a történeti Szabolcs megye irányába, le egészen Nyíregyházáig szállították. A zempléni asszonyok főleg gyalog vitték 66 Gémes Balázs gzűjtése 1950. EA. 2353. 67 Rapaics R., 1940. 300. 68 Viga Gy., 1985. 291. 69 Heves vármegye, é. n. 255-256. 70 Rapaics R., 1940. 128, 133. 71 KuknyóJ., 1973. 59. 72 Trejbál, J. 1973. 110. 73 Horváth /., 1976. 175. 74 Trejbál, J. 1973. 108-110. 75 Magyar Néprajzi Lexikon 1. 148.