Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

nagy mennyiségű gyümölcsöt szállítják le a Tiszán Újlakig.

56 Barna Gábor szerint a Tisza-völgy gyümölcsellátásában a múlt század végéig játszottak jelentős szerepet a tutajosok, illetve a tutajokon érkező gyümölcs. A legjelentősebb mennyiséget a felső Tiszahátról szállították, de emellett nagy jelentősége volt a Körösön Bihar és Arad megyékből érkező gyümölcsnek is. A Tiszazug területére fenyőtutajon érkezett az apró, piros tiszai alma, tiszaháti alma, illetve fűzalma, az utóbbi - az emlékezet szerint - főleg Rahó környékéről.

57 Tokaj, Tiszafüred, Tiszalök, Tiszacsege, Tiszalúc, Nagyrév, Szolnok és Szeged lehettek a vízi szállítás fő célpontjai e vonatkozásban is, az indítóhelyek pedig elsősorban Máramaros, Bereg, Ung, Szatmár és Ugocsa. A Tisza mellett a keleti országrészben a Szamos, a Körösök és a Maros voltak a szállítás főbb útvonalai, a Bodrog talán kevésbé.

58 A Tiszán való gyümölcsszállítás gyakorlata még századunkban is élt. Gönyei Sándor a cigándiakról jegyezte fel, hogy gyümölcsüket a Tiszán leszállították tutajon,

59 Hofer Tamás gyűjtése pedig azt jelzi, hogy a tiszaigariak emlékezetében 1950-ben még elevenen élt a gyümölcsárus tótok alakja, akik szálakon hozták árulni a fűzfa almát.

60 Adataink azt jelzik, hogy a gyümölcsösök közül az alma lehetett e területen a fő kereskedelmi cikk, bár szilvát és aszalványokat is hoztak árulni a Közép-Tisza-vidékre, s zsákszámra érkezett a dió is.

61 A Tiszán - valamint a jelzett mellékfolyóin - kívül más folyóvizeink is szerepet kaptak a gyümölcskereskedelemben. Galgóczy Károly említést tesz a Vagon való gyümölcsszállításról is.

62 A Vág-mellék gyümölcsét tutajokon szállították Komárom és a főváros irányába.

63 Bár kevés adat áll rendelkezésemre, de bizonyára nagy jelentősége volt a Dunán történő gyümölcsszállításnak, két irányból is. A múlt század végén a Dunán szállították pl. Hont vármegyéből a gyümölcsöt,

64 ugyanakkor a folyó magyarországi déli szakaszáról dereglyékkel hordták azt fel Budapestre. Egy-egy dereglyére, amelyet 6-12 ember vontatott, 400 kosár gyümölcs is felfért.

65 Tovább lehetne még sorakoztatni a konkrét adatokat, ám minden bizonnyal az eddigiek is meggyőznek arról, hogy a gyümölcskereskedelemben - főleg a vasúti szállítás kiteljesedéséig - rendkívül nagy szerepük volt a vízi utaknak. A vízi közlekedés feltétlenül kíméletesebb módját jelentette a szállításnak, mint pl. az országúti, ám ez is jelentős időt vett igénybe. Aligha volt tehát alkalmas gyorsan, könnyen romló gyümölcs szállítására, viszont olyan jelentős mennyiséget szállíthattak, ami feltétlenül előnyös helyzetet teremtett az értékesítésben a víz menti tájak, illetve települések népe számára. A hagyományos szállítási módok mellett, a múlt század végétől mind nagyobb szerepet kapott a vasút a gyümölcs fuvarozásában is. Ez azonban már nem a paraszti gyümölcstermesztés és árucsere fentebb jelzett, hagyományos formáit szolgálta, hanem a speciális gyümölcsmonokultúrát kialakító tájakat, illetve azok népességét. A paraszti 56 P. Szathmáry K., 1863. 387-388. 57 Barna G.. 1973. (kézirat) 15-17. 58 A fenti adatokért Dankó Imrének tartozom köszönettel. 59 Gönyey Sándor gyűjtése 1924. EA. 5360. 60 Hofer Tamás gyűjtése 1950. EA. 4092. Az adatra Cseri Miklós hívta fel a figyelmemet. 61 Barna G, 1973. 17. (kézirat). 62 Galgóczy K., 1855. 135. 63 Trejbál, J. 1973. 109. 64 Hont vármegye é. n. 142. 65 Andrásfalvy B., 1963. 302-303.