Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

nagy hagyománya volt a gyümölcstermesztésnek. Az itt megtermelt gyümölcsöt - más árucikkekkel együtt - a híres gömöri fuvarosok, furmanok szállították le az Alföld irányába, valamint a Garam völgyébe és a Szepességbe.

45 Hasonló módon kapott szerepet a gyümölcsszállítás a Bükk-vidéki fuvarosok tevékenységében a mész, fa, faszén és egyéb fatermékek mellett. Altalánosságban úgy tűnik, hogy az erdővidékeken, ahol a faközelítés ősztől tavaszig adott munkát a fuvarosoknak, az év többi részében, tavasztól őszig szívesen vállalkoztak azok mindenfajta termék idényjellegű fuvarozására. A további vizsgálatok lennének hivatottak a fuvarosközpontok ez irányú tevékenységének feltárására is. A szekéren való gyümölcsszállítás nagy amplitúdójú kereskedelmi tevékenységet jelent. Elegendő itt példaként csupán a Bükk-vidék fuvarosait említeni, akik Radostyántól a Kunságig,

46 a Bükkaljától a Jászságig, Hajdúságig eljártak kényes portékájukkal.

47 A gyümölcsösszekerek ritkán mentek piacokra, vásárokra, leginkább házaltak árujukkal. Felkeresték még a legelőn járó pásztorokat,

48 a dunántúli, mezőföldi puszták cselédeit is.

49 Néprajzi irodalmunk eddig csak a Felvidékről, konkrétan a Csermosnya-völgyből, a ill. a Gömör-Tornai karsztról ad hírt arról, hogy a gyümölcsöt málházott lovakkal, sajátos formájú kosarakban is szállították eladni. Márkus Mihály és Paládi-Kovács Attila közlései egy, a múlt század végén még általános gyakorlatot ismertetnek, melynek egykor bizonyára nagyobb jelentősége volt a paraszti árucsere ezen vonatkozásában.

50 A tájak közötti termékcserét szolgálta a vízen történő gyümölcsszállítás is. Számos adat utal arra, hogy a gyümölcskereskedelemben régen nagy szerepük volt a vízi utaknak. Ez önmagában is jelzi a termékcsere fő irányait, vagyis azt, hogy a gyümölcs korábban a peremterületek felől jutott az ország belsejébe. Mindezt elsősorban a Tisza mentéről származó információk igazolják. Már a 18. századtól állnak rendelkezésünkre olyan adatok, hogy a tarpai, tiszabecsi, tiszaújlaki, csengeri sajkárok vízi úton szállították az almát, diót és aszalvány-gyümölcsöt Tokaj, Szolnok, sőt egészen Szeged piacáig.

51 Szegeden a 18. században kelendő volt a lápos alma, vagyis tutajon, kosarakban szállított alma, amelyet a máramarosi románok még a múlt század hetvenes éveiben is szállítottak a dél-alföldi városba.

52 1754-ben egy almás láp után 40 dénár vámot fizettek a Szegedre gyümölcsöt szállítók.

53 Szolnokon egy 1766. évi összeírás említi, hogy a városban a Tiszán odaszállított gyümölcsöt árusították, illetve vittek tovább Pestre.

54 Szirmay Antal a 19. század elején azt említette, hogy a Tiszahátról és a Szamoshátról szálakon úsztatták a gyümölcsöt a szomszédos megyékbe.

55 A Vasárnapi újság múlt századi tudósítója értesít arról is, hogy a máramarosi Técső lakosai az erdőközi legelőiken, a lázakon termesztett 44 Gömör-Kishont vármegye, é. n. 212-213. 45 Kopálová, D. 1981. 69-70.; Gallo, J. 1973. 67-87. 46 Manga János gyűjtése 1941. EA. 510. 47 Vö.: Viga Gy., 1985. 303. 7. kép. 48 Füvessy A., 1976. 69, 77. 49 Vö.: Gunda B., 1983.9. 50 Paládi-Kovács A., 1973.a. 551. 51 Kuknyó J., 1973. 59. 52 Bálim S., 1977. II. 8. 53 Bálint S., 1976. I. 594. 54 Botár /., 1941.65. Az adatért Dankó Imrének tartozom köszönettel. 55 Szirmay A., 1809. I. 27.