Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

az ország földje ... gyümölcstermesztésre elsősorban ott alkalmas, ahol porhanyó, laza... ahol kedvez a szőlőnek; ezért látható sok gyümölcsös a szőlők szegélyén, és lábjában. Hasonlóképp a Duna mentén, partjain és szigetein, elsősorban a pozsonyi termőföldön... hasonló a helyzet a Tisza mentén. Leginkább Bereg, Szabolcs, Zemplén, Borsod és más megyék mutatnak olyan gyümölcsfaerdőket, hogy termésüket a lakosság nem képes leszedni, hanem kénytelen sertéseknek s más háziállatoknak hagyni prédául. A hegyvidék sincs gyümölcsösök nélkül... Nem hagyható említés nélkül a besztercebányai völgy termése sem... oly messze terjedők s oly sűrűn találhatók a gyümölcsösök Magyarországon, hogy a birtok fölöttébb való nagysága nem enged lehetőséget."

10 Bél Mátyás sorai kétségkívül nem azt jelzik, hogy különösebben intenzív kiegyenlítődés, termékcsere, gyümölcskereskedelem zajlott volna az eltérő adottságú tájak népe között, ám a múlt századi gazdasági irodalom sejteti, hogy a 17-18. században már lehettek gyümölcstermesztésre és -kereskedelemre specializálódott kistájak, illetve települések. Horváth Mihály a 17. század kereskedelemé kapcsán azt írja, hogy „Nyitra megyében is több helységek, kivált Német-Próna lakosai szorgalmasan kezelték a kertmívelést; szilvát különösen annyit termesztenének, hogy azzal mind nyersen, mind aszaltán jövedelmes kereskedést űztek. Említendő még e tekintetben Soprony és Pozsony vidéke." Az utóbbiak kapcsán még hozzáteszi: „gyümölcseit nemcsak Pozsony, hanem a szomszéd osztrák városok héti vásáraira is szokta szállítani."

11 A 18. századi gyümölcskereskedelemről ugyanő a következőket említi: „Híres volt gyümölcseiről Soprony és Korpona is. Dinnyét legízesbet s legnagyobbat a hevesi, kivált csányi föld termett, míg a pesti piacon tömérdek mennyiségben árultaték."

12 Úgy tűnik tehát, hogy a 18. századra még inkább körvonalazódtak azok a gyümölcstermő központok, amelyek a 19-20. század fordulójáig, a nagy alföldi homoki gyümölcskultúra megerősödéséig meghatározók voltak a gyümölcstermesztés és -kereskedelem szempontjából. Részletesen taglalja ezt Galgóczi Károly, akinek munkáját éppen ezért indokolt a szokásosnál talán hosszabban is - idézni: „...gyümölcs dolgában az országnak némelly vidékei gazdagon vannak áldva; mások azonban, különösen az alföldi rónaságok igen szerények... Legszebb gyümölcs terem Sopron vidékén... Vasban Ikervár környéke fordít legtöbb gondot ez iparágra... Zalában a Balaton vidéke tűnik ki; Somogyban szinte a Balaton tájon némelly helyeken ismét olly divatba kezd jönni a gyümölcstenyésztés... Tolnában Szent Lőrinczen a Nádor csatorna által kiszárított régi fűzfás kertekben annyi szilva terem, hogy Duna Földvárig szekér számra hordja a lakosság... Siklós, Villány és Pécs körül több helységek bőven űzik a gyümölcs termelést... Posonban s vidékén divatozik ... a gyümölcstenyésztés..." Nyitra megyében „...kitünteti magát ez iparágra nézve a vidéken három község: Racsicz, Dvornyik, és Vesztenicz, hol különösen cseresznye sok terem. E három falu nemcsak a közel vidéket, hanem Thurócz, és Trencsény megyéket is ellátja jó és szép cseresznyével... Alsó-Pélen (Bars) a gyümölcstenyésztést olly szorgalommal űzi a nép, hogy az egész környék seregesen jár ide gyümölcsért, s drága pénzen fizeti azt... Kosdon (Nógrád) s vidékén virágzik a gyümölcstenyésztés, Diós-Jenőn különösen nagy előrehaladása van annak... Tatán (Esztergom megye) mind az uradalomnak, mind egyeseknek szép és jeles gyümölcs kérteik vannak... Kocsnak... igen nagy szemű cseresznyéje, Ácsnak kajszin barackja híres... Fejér megyében Fejérvár, Csákvár és Csóka körül sok és szép gyümölcs terem... 10 Bél M., 1984. 236-237. 11 Horváth A/., 1840. 21. 12 HoiyáthM., 1840. 122-123.