Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

életminőséget is. Aligha vitatható, hogy a javak cseréje a paraszti gazdálkodás, háztartás, s az egész tárgyi univerzum állapotán nyomot hagyott. Hadd utaljak csak egy dologra, ami talán jól szemlélteti, hogy ezek a gazdasági folyamatok is igen mélyen beágyazódtak, s hatásuk igen sokirányú. Közismert, hogy az erdővidékek fájának hasznosítása igen sokat változott az elmúlt század során. A kezdetben szétszórt faipar az értékesítési lehetőségek bővülésével egyre inkább a folyótorkolatok mellé rendeződött. A 17-18. századra már messze nem volt elegendő a tűlevelű faállomány hasznosítása, s a lombos erdők irtásával a faipar elsősorban az erdővidék és a mezőgazdálkodó zónák határára koncentrálódott. A rendkívüli mértékű erdőirtás hatására a 18-19. század fordulójára többszörösére nőtt a fa ára, ami az állami erdőgazdálkodás megszervezését, a fa felhasználásának átalakulását (pl. a népi építészetben), közvetve pedig - a hegyvidék vízlevezetési viszonyainak megromlása miatt - az Alföld vízrendezésének megindításához vezettek. Nem kell itt hangsúlyozni, hogy mindezek milyen erőteljesen hatottak vissza a regionális életmódra, tevékenységi formákra, közvetve a népi műveltség állapotára is. A gazdasági folyamatok esetében nagyrészt arról van szó, hogy új, meg új feltételekhez igazodik a termelés, s ezt - nem utolsósorban a kapcsolatok révén jelentkező innovációk által - új, meg új technikák, eljárásmódok szolgálják. Ezen a ponton már összekapcsolódik a dolog az etnokulturális folyamatokkal. Mert kétségtelen, hogy a Kárpát-medence nagytájainak vonatkozásában vázolt gazdasági lejtő egyben műveltségi lejtő is, s a javak cseréje folyamán létrejövő vándorlások és kapcsolatok a műveltségi elemek átadásának-átvételének is színterei lehetnek. Hangsúlyozom, hogy lehetnek, mert a különböző színvonalú és termelékenységű technikák, eszközök és eljárásmódok változásának nem feltételei a műveltségi kapcsolatok. A javak cseréje és a vándorlások révén terjedő elemek kulturális „töltése" nem egyforma; különböző esélyük van a befogadásra, s átvételük esetén is eltérő funkciókban és különböző „mélységekben" épülhetnek be egy-egy közösség műveltségébe. A primer funkciókban befogadásra kerülő eszközök, tárgyak mellett a különböző folklórelemek éppen úgy befogadásra lelhettek, mint egyes eszmék, ideológiák, akár napi hírek, ismeretek. Valójában egy sokismeretlenes egyenletként kísérelhető meg egy adott régió műveltségének és a vele kapcsolatos etnokulturális folyamatoknak leírása, különösen a Kárpát-medence nagytájai között, ami egyben számos interetnikus problémát is felvet. S itt — amint erre Ujváry Zoltán figyelmeztetett - különösen fontos megkülönböztetni a kapcsolat, kölcsönhatás, érintkezés, párhuzam és analógia kategóriák pontos tartalmát, amelyek az eltérő adottságú népcsoportok kontaktusának minőségére utalnak. Legtöbb adóságunk talán annak vizsgálatában van, hogy a vándorlás és a javak cseréje miként hatott vissza a paraszti mentalitásra, hogyan befolyásolta az úton levő, mondhatni világot látott ember látásmódját, életstratégiáját. Éppen a fuvarosság vagy a cserére „szakosodott" falvak népének eddigi kutatásai azt jelzik, hogy erőteljesen befolyásolta ez a tevékenység az életmódjukat és szemléletüket is. A különböző folklór- és etnográfiai elemek vándorlásáról ma már könyvtárnyi irodalom tanúskodik, s csupán a Magyar Néprajzi Atlasz, a Szlovák Néprajzi Atlasz, Petro Lizanec kárpátalji nyelvföldrajzi atlasza is igen sokat elárul, vagy magyar-román viszonylatban Bakos Ferenc munkája - még ha nem teszünk is egyenlőségjelet a nyelvi kapcsolatok és a tárgykapcsolatok közé. Engedjék meg azonban, hogy a konferencia kínálta személyes előadást, találkozási alkalmat arra használjam fel, hogy az egyes tárgytípusok elterjedése, tárgyi egyezések vonatkozásában is óvatosságra intsek - a dolog egyéb vonatkozásait a publikált iroda-