Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

5. Leányvári rév tarifája: gyalog embertől 1 xr lóhátas embertől 3 xr terhes szekértől 9 xr üres szekértől 6 xr 1 db marhától 3 xr sertés és juh darabja 1 xr A vizsgálatról készült jelentések igen tanulságos részletei azok, amelyek a révek, hidasok megközelítésének lehetőségéről, a hozzájuk vezető utak minőségéről informálnak. Ezek arról tanúskodnak, hogy áradások idején a közlekedés igen nehéz, s a gyenge utak akadályozzák a terület forgalmát. Pl. a tarkányi rév kapcsán jelzik, hogy „a víz áradás iszapot s nedvességet hágy maga után - az apadás idején pedig meredek part áll elő..." A leányvári rév leírásában: „A Révbeli ki és bejárás, elláttatik ugyan minden szükséges kellékkel - a mennyiségben azonban, Leányvár helységtől kezdve az ország út egész a parton lévő vendégfogadóig, lapájossága miatt jelenleg rossz állapotba vagyon úgy a vendégfogadótól a Hidas járásig, különösen azon időben midőn a víz magárad, s áradás után pedig iszapolva tér vissza árkába, - miután a földes uraság által az erdőn való mellesleges elmenetel tilalmaztatik, s az utasok kénteleníttetnek, ollykor olykor az áradáson, az azután maradandó iszapláson a révhez jutni, melly is marha kínzással, el és felakadással történhetvén meg, - úgy hasonlóul a Szabolcsi oldalon az út lapájossága dágványokat okozván, - valamint a révbeli menetel úgy a kijárás is, átallyán fogva rosz, - e tekintetnél fogvást, bár két révészekkel láttatik el a Hidas, gyakori panaszok terjesztetnek fel." 1752-ből ránk maradt egy szerződés, ami részleteiben tájékoztat a leányvári révben levő komp készítéséről.

7j „Egyeztem meg N. Beregh Vármegyében Vidon lakozó Vargha Istvánnal Leányvári Révhez való komp csinálására, melyben négy szekér hat-hat ökörrel barátságosan belé álhasson, melynek hossza lészen tizennyolcz sing, szélessége pedigh három öl, az Leányvári és körüllévő Erdőkbül jó és alkalmatos fákbul, melynek munkájáért fogok tartozni ü kelmének fizetni kész pénzt negyvenött vonás forintot, és nyolcz köböl Gabonát, nem külömben egy sertésnek szalonnáját, egy pár csizmát, és két sing vassat, s Aczélt egy singet, és az megh nevezet munkához alkalmatos embereket hói nyolczat, hói tizenkettőt adni, vasakat hozzá tartozandót magam tartozok hozzája tsináltatni; Ellenben ha felül említett Varga István Uram ha meg nem tsinálta avagy csinálni nem akarná, hogy az felül írt Hidasnak munkájában kárt avagy hátra maradást szenvednék, az száz forintokat eő Kgylmén szabadossan tsak egy szolga bíró által is, rajtam és maradékimon eő Nga meg vehesse és vetethesse..." A fő közlekedőutak közelsége vagy távolsága, az átkelőhely megközelíthetősége meglehetősen különböző feltételeket teremtett falvaink számára. A Latorca vízrendezésének elhúzódása miatt pl. Rad két településrésze között még a második világháború után is csak a karókkal kijelölt sávban lehetett a fogatokkal közlekedni áradáskor, mert onnan letérve könnyen vízbe veszett állat és ember is. Radban, Zétényben még az 1940es években is előfordult, hogy ladikon mentek a vasárnapi misére, a templomdombon kikötve jármüveiket a lakosok. A Felső-Bodrogköz keleti oldalának falvai könnyen tudtak mozogni Csap, ill. a Kárpátalja irányába (pl. Kiscsernyő, Bácska, Battyán), de a Ti73 Zm. Lt. Loc. Jur. 45. No. 166. A szerződés aláírói Sárossy András és Bódy János, másik részről Varga István voltak.