Viga Gyula: Utak és találkozások. Tanulmányok a népi kapcsolatok köréből (Officina Musei 10. Miskolc, 1999)

ELŐSZÓ

gazdálkodástól, s az iparban való állandó munkavállalást jóval megelőzve kettős foglalkozású családok jöttek létre,

21 s jelentős csoportok életmódjában állandóan jelen voltak különböző „kiegészítő" foglalkozások, a különféle jellegű és fokú specializálódás. A dombvidéki és a középhegységi zónában - elsősorban a mezőgazdasági munka alacsonyabb produktivitása miatt - a népességet nem köti olyan erővel a föld, mint az Alföldön vagy a mezőgazdálkodó folyóvölgyekben; mindez kihat a paraszti mentalitásra is. A termőterület kiterjedt zónákban nem is képes kielégíteni az életszükségleteket, ami összefügg e területek viszonylagos túlnépesedettségével is.

22 A fentiekből következően, a vizsgált régió számottevő részének népessége a legalapvetőbb élelmiszerek tekintetében sem nélkülözhette az állandó kapcsolatot a közeli és távolabbi mezőgazdálkodó zónák népességével. Ennek révén viszont a hegyvidék népcsoportjai egyre mostohább területeket szállhattak meg, s egyre beljebb hatolhattak a hegyvidék belsejébe. A Felföld északi sávjában a búza, kukorica és szőlő termesztésének északi határa fölött

23 élő népesség számára még fontosabb volt a kapcsolat a mezőgazdálkodó térszínek népével: munkaerő-feleslegük vándorlása, háziiparuk és házaló kereskedésük a termelési feltételek által meghatározott. Az egyes kultúrnövények elterjedése a mezőgazdálkodás termelési struktúráját alapvetően befolyásolta, s nem csupán a különféle földműves kultúrák határait jelölte ki, hanem a legkülönfélébb tevékenységi formákét, az eltérő életmódstratégiákét is.

24 A dombsági területeken többféle alternatívája van a mezőgazdálkodásnak is, népességük közel sem olyan kiszolgáltatott a természeti viszonyoknak, mint a középhegységeké. A magyar Alföld és az Északi-középhegység közötti átmeneti zónában a délies lejtők kifejezetten nagy gazdasági hasznú növénykultúrák termesztését tették lehetővé (szőlő, gyümölcs).

25 A nagy múltú gyümölcstermesztés mellett elsősorban a szőlő- és bortermelés jelentőségét kell hangsúlyozni, ami főként Zemplén megye területén, de Heves, Borsod és Abaúj kiterjedt zónájában is a hagyományos gazdálkodás lényeges összetevője volt, amellett a munkaerő vándorlásának is fontos csomópontja.

26 A Felföld nagyobb részén azonban a jobbágyi ill. paraszti üzemek többsége - a rossz talajadottságok ellenérc is - a szemtermelésre, a lakosság és állatállománya önfenntartására, ill. önellátására rendezkedett be, s a gabona és a takarmánynövények a vetésterület nagyobb részét lefoglalták. A fennmaradó szántóterületet általában sokféle növénnyel igyekeztek hasznosítani, törekedve a nagyobb termelési biztonságra.

27 A paraszti üzemek szerkezete és felhalmozása szempontjából nagy fontosságú állatállomány fenntartásában századunkig nagy jelentőségű volt az erdők legeltetése. Az erdőterületek legelőinek bérlete, valamint a makkos erdőkre irányuló pásztorvándorlások ugyancsak a műveltségi elemek hordozói, eszközök és eljárásmódok sajátos nyomjelzői.

28 Vizsgált területünkön tehát a mezőgazdálkodás a hagyományos életmód egyik tartópillére, ami azonban önmagában is táji különbségeket, egyenetlenségeket hordoz, s nagy múltú kapcsolatokat tételez fel az eltérő adottságú kistájak között. Emellett - kü21 Enyedi Gy„ 1962. 54. 22 Laczkól., 1973. 9-14.; Faragó T., 1977. 131-133. 23 GalgóczyK., 1855. 11-12.; Paládi-Kovács A, 1984.68. 24 Paládi-Kovács A., 1984.64. 25 Enyedi Gy., 1965. 57.; LaczJcó /., 1973. 9. 26 Csorba Cs., 1984. 19. 27 Enyedi Gy, 1965. 9. 28 Összefoglalóan: Szabadfalvi J., 1986.51-56.