18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)
MÓDSZERTAN - Agrártörténelmünk módszerének kérdéséről
jezetek: terület és népesség, államszervezet, társadalom, közgazdaság és közműveltség közül a jobbágyság, illetőleg a mezőgazdaság tárgyalása a két utolsóban kapott helyet. S ennek maradványa kísért nemcsak a millenáris történelem V. és VII. kötetében (1897-98), hanem egyik utolsó művében, az egész magyar történet kétkötetes szintézisében is, ahol az egyes „könyvek", esetleg korszakok végén vagy nagyobb uralkodók tárgyalásához függesztve a politikai fejezetek közé az anyagi és a szellemi kultúra helyzetét ismertető állapotrajzokat iktat - nemhiába nevezi a kiadó a borítólapon „a magyar művelődéstörténet szakavatott írójá"-nak. Történetírói gyakorlatában nem tudott a politikai históriától teljesen elszakadni, elvi síkon azonban a politikai történettel szemben a művelődés- s ezen belül a gazdaságtörténet fontosságát emelte ki erős hangsúlyokkal. Többször is felrója, hogy a magyar történetírás csak külső eseményekkel foglalkozik, egyes osztályokkal vagy egyénekkel, kik a honvédelem s a közigazgatás feladatkörét vállalták magukra. Pedig a magyar nemzet múltját nemcsak hadakozás töltötte ki; ez csupán eszköz az állam hivatásának teljesítésére, a nemzeti eszmények megvalósítására, amit a politikai történelem egymagában nem deríthet fel. „E hivatás teljesítése az organizációtól, a társadalmi erők fejlesztésétől, a nép anyagi és szellemi szükségleteinek kielégítésétől függött, mi pedig mindig az anyagi polgárosodáson, a gazdasági élet fundamentális alapján nyugodott." Nemcsak hogy nem a politikai történelem útján kell közeledni a gazdasági fejlődés felé, ellenkezőleg: a politikai történet, az állam szervezete és működése csak anyagi alapjaiból világosodhat meg, akkor, ha gazdasági szempontokat és felfogást viszünk a történetírásba. „Amíg alaposan meg nem írják Magyarország gazdasági történetét, addig alig ismerhetjük meg tiszta valójában Magyarország politikai történetét." De túl a polgárosodásnak a politika eseményeivel való összefonódásán, ott nyílik a művelődéstörténelem mezején belül a gazdaságtörténelem saját külön kutatási területe is. „Hazai viszonyaink szempontjából a kultúrtörténetnek s így elsősorban a gazdaságtörténetnek azt a munkát kell múltunk megvilágításában végeznie, amelyet a politikai történet eddig egyáltalán meg sem kezdett. Hivatása, munkaköre eképpen nálunk óriásilag naggyá nő, mert teljesen töretlen még az út, melyre lépnie kell." De ha egyszer elindul rajta, az értékes új források egész tömegét tárva fel, sok fontos vonással egészíti ki, teljesen átalakítja a múltnak képét, a történettudomány egészen újjászületik általa, hiszen az anyagi polgárosodás menete ismerteti s érteti meg múltunk legkimagaslóbb fejleményeit, ez alkotja a történet legfőbb tanulságát, velejét, tartalmát." Sajnos azonban magyar földön „ama nagy problémák, melyek tisztázásától ezredéves történetünk ismerete függ, egytől egyig még homályban vannak. Megírásuk iránt történetírásunknak eddig érzéke sem volt, s azért egyszerűen kitért előlök, nem is sejtve, mennyire hézagos az a munka, melyet tényleg végzett... Kitérve a gazdaságtörténeti problémák elől, kitért a magyar történelem legfontosabb eredményeinek megvilágítása elől, s kifelejtette előadásából a történetírásnak legfőbb tárgyát, a gazdasági életben szerepet vivő összes tényezőket ..., és kifelejtette egyszersmind legfőbb tartalmát, az anyagi polgárosodás megalapítását, fejlesztését, időnkint való változásait". így történhetett meg, hogy amikor az ezredéves kiállítás r ''NgSz 1888, 16, 20, 824. 1. - Uo. 1889, 443, 449. I. - MGSz 1895, 140-2, 145. 1. - Közgazdasági Lexikon, I. 715-6.1.
