18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

CSÍKI TAMÁS: Wellmann Imre és mezőgazdaság-történetünk új útjai

novszkytól, aki a művelődéstörténeti tanszék élén állva egyként foglalkozott pl. a magyar nép eredetével, az Árpád-kori társadalommal vagy Mátyás uralkodásának sokrétű vizsgálatával, nagy hangsúlyt fektetve a műveltségi-művelődési viszonyok feltárására is, Wellmann részben egyetemesebb szemléletet, a gazdaság- és a társadalomtörténet, illetve az anyagi és a szellemi kultúra egységesebb vizsgálatának szükségességét tanulta. (E tekintetben még fontosabb Hajnal István hatása, aki éppen az 1930-as évek legelején lett a budapesti egyetem egyetemes történeti tanszékének tanára, s aki M. Bloch és az Annales más tagjainak nézeteit is közvetítette Wellmann felé.) Még inkább hatottak azonban nézeteire Domanovszky gazdaságtörténeti írásai, pl. a szepesi városok árumegállító jogáról, a harmincadvám történetéről vagy a később, a '30-as évek végén megjelenő tanulmány a Szent István korabeli mezőgazdaságról stb., amelyekben egységbe foglalódtak, szintetizálódtak a múlt század utolsó évtizedeiben meginduló magyar gazdaságtörténeti kutatások, forrásfeltárások eredményei. S ha ezekben még érződik a történetírásunkban igen erőteljesen gyökerezőjogi szemlélet a társadalom egyes rétegeinek vagy a gazdaság intézményeinek bemutatásakor (némely vonatkozásban megvan ennek nyoma egy-két későbbi Wellmann-tanulmányban is), sokkal szembetűnőbb az adott tárgykör forrásbázisának teljességre törekvő feltárása és bemutatása, fejlett és kifinomult forráskritikával párosulva, ami Wellmann történészi pályáján is az egyik legfontosabb, legmeghatározóbb tényezővé vált. S végül ne feledjük, amikor Wellmann az egyetemre került, Domanovszky már a magyar agrártörténet problémáit állította szemináriumai középpontjába, s ennek megújítása, az új utak kijelölése céljából szervezte azokat a kutatásokat, amelyek a tervszerű forrásgyűjtést előtérbe állítva, az ország különböző területein elhelyezkedő egy-egy uradalom 16-18. századi gazdálkodásán - ez önmagában, európai viszonylatban is az újszerű vállalkozások közé számított -, a budai szőlőművelés történetén, a magyar gabonakivitel hosszú távú alakulásán vagy a jobbágygazdaság, mint adóegység vizsgálatán keresztül lehetőséget nyitottak a regionális ismeretek összegyűjtésére és ezek összevetése révén a késő feudális magyar agrárfejlődés általánosabb tendenciáinak feltárására is. Wellmann természetesen bekapcsolódott ezekbe a kutatásokba, ám még a „mesterremek" elkészülte előtt, az egyetemi stúdiumok végeztével, a külföldi tanulmányút következett. E „peregrinációra" aligha lehetett volna alkalmasabb helyet találni Németországnál, illetve a lipcsei egyetemnél. Hiszen, miként korábban Hajnal István, most Wellmann is megismerkedhetett az ősforrásokkal. A Kari Lamprecht-i szemlélettel, amely a művelődéstörténetet elsőként egyesítette a modern gazdaság- és társadalomtörténet-írással, az ugyancsak a gazdasági és a társadalmijelenségek szoros kapcsolatát hirdető, Schmoller által alapított újabb német történelmi iskola eredményeivel, pl. W. Sombart munkáival, a rendelkezésre álló és sokszor kritikusan szemlélt német uradalomtörténeti feldolgozásokkal: pl. Backhaus, Lange vagy Dyhrenfurth írásaival, s nem utolsósorban a francia és a német szociológiai iskolák, a történettudományra is közvetlenül ható, azt új irányokba terelő képviselőivel, csak a legkimagaslóbbakat említve, Durkheimtól kezdve Vierkandton át Max Weberig. Mindez, különösen az utóbbiak megismerése újra csak azt erősítette meg Wellmannban, hogy a társadalmat az egyén felől, a gazdasági folyamatokat a gazdálkodás, a termelés hétköznapi menetén keresztül