18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

MÓDSZERTAN - Agrártörténelmünk módszerének kérdéséről

A hasznos kezdeményezés csakhamar továbbgyűrűzik, hiszen a közelgő ezredéves ünnepségekre tervezett kiállítás a mezőgazdaság múltjára is vissza akar pillantani. Gr. Dessetoffy Aurél indítványára az OMGE mezőgazdaságtörténeti bizottságot küld ki, melybe a Magyar Tudományos Akadémia s a Magyar Történeti Társulat képviselőit is meghívják. Paikert Alajos javaslata és Tagányi Károly kútfőtájékoztatója után 1893-ban meg is születik a határozat évenkint egy-két kötetnyi agrártörténeti okmánytár és külön folyóirat kiadásáról. Az illetékesek ugyanis csak ekkor döbbennek rá arra, hogy a millenniumra „a magyar gazdaság történetét, ... e nagy munkát, mely méltón mutatta volna meg az idegen nemzeteknek is, hogy mennyire haladott a magyar nemzet a honfoglalás óta, ...megírni... lehetetlen, mert a szükséges ktitforrások és adatok", melyek nélkül „a történetírás ...többékevésbé fikció", a levéltárakban elrejtve lappangnak. S miután a földművelésügyi miniszter felhívása, hogy ki-ki bocsássa hazafiasán rendelkezésre a birtokában levő forrásanyagot, vajmi kevés eredménnyel jár, az OMGE valóban levonja a helyzet következményeit. „A maga részéről is hozzá akarván járulni, hogy a magyar mezőgazdaság története méltán megírassék, elhatározta, hogy ha már kész művet a millenniumig nem is nyújthat a nemzetnek, oly közlönyt ad ki..., mely a magyar mezőgazdaságra vonatkozó fontosabb adatokat összegyűjtse és történetíró(i)nknak rendelkezésére bocsássa."

28 A gazdatársadalom és a történettudomány példamutató összefogásából létrejött új folyóirat büszkén hirdette, hogy „első és egyedüli... a maga nemében az egész világon, ... hogy Magyarország itt, komoly tudományos téren, mint első ragadta meg a haladás zászlaját". S a kedvező fogadtatásnak, melyet a tudományos világban a megindításnak már híre is kiváltott, valóban biztosítékul szolgálhatott a kitűnő főmunkatárs: Tagányi Károly személye, s részben a várakozáskeltő beköszöntő is. „Sajnos - olvassuk itt -, a magyar történetírás, mint egyáltalán a külföldön is, sokáig majdnem kizárólag politikai mozgalmakat vett tekintetbe, és csak a legújabb időben tárgyal szociális mozgalmakat. Közgazdasági momentumokkal, szociológiai irányokkal, melyek a nemzet közszükségleteiből folytak, ezekkel foglalkozni nem tartotta hivatásának a történetíró, ... anyagi dolgokkal, a népek valódi szükségleteivel tudományosan foglalkozni egész a legújabb időkig crimen laesae majestatis volt. De ... a modern történetíró... már nem a háborúkkal, udvari intrikákkal stb. foglalkozik, hanem a társadalmi fejlődés anyagi okait kutatja. Ezt kell tennie a magyar historikusnak is, hiszen »nemzetünk gazdaságtörténelme éppoly fényes, mint harczainak és győzelmeinek törtenete«, »Magyarorszag ... mezőgazdaságának köszönheti elsősorban hatalmát és gazdagsagat« »Magyarorszag, mint a múltban, jelenben és jövőben is agrikol államnak története, társadalmi fejlődése nemcsak szoros összefüggésben állt földművelő népe ... fejlődésével, hanem egyenesen ezek története, ezek fejlődése a tulajdonképpeni nemzet törtenete«. Ráadásul »a mezőgazdaság a régibb időben még sokkalta döntőbb befolyással bírt valamely nemzet jólétére és így fejlődésére ... Magyarország köz- és mezőgazdaságának története pedig talán egyike a legérdekesebbeknek az egész világon. Sehol, ^MGSz 1894, 2-3. 1. - Századok 1893, 915-9. 1. - Acsády Ignác, Közgazdasági és Közigazgatási Szemle (a továbbiakban: KKSz) 1893.1. 14., 24. 1. - Kosáry Domokos, Agrártörténeti Szemle 1957, 3. 1.