18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

MÓDSZERTAN - Agrártörténelmünk módszerének kérdéséről

pusztán fényes haditettek összegéből áll. A béke nagy művei, s ezek közt az anyagi érdekek, közgazdasági vívmányok szintoly kitörülhetetlen betűkkel vannak beírva, megörökítve az emberiség történetében, Sőt az előbbieknek csak annyiban van értelmük, mennyiben elősegítik az utóbbiak megvalósítását", ti. az egyéni és nemzeti boldogság minél magasabb fokának elérését.

16 Három évtized múlva Kerekes György fejteget hasonló gondolatokat. Úgy véli, történetírásunk legfontosabb feladatai közé tartozik a magyar gazdasági élet felderítése: a nemzet többségének fáradozása, mindennapi élete csak így állhat tisztán előttünk, s mivel az állam sorsa a milliók munkáján épül, fel kell a parasztot keresni nyája, ekéje mellett.

1 Amint látható, történetíróink fokozatosan felismerik a gazdasági fejlődés jelentőségét s ezen belül az agrártörténelem sajátos munkamezejét. Szokásos, kivált a német történettudományban, korszakjelzőnek feltüntetni az 1877. esztendőt, midőn könyv homlokán: Inama-Sternegg művén először jelent meg a „Wirtschaftsgeschichte" szó. Nos, ha a címnél nem nézünk sokkal tovább, ugyancsak kiemelést érdemel, hogy már a következő évben nálunk is megjelent egy „Bevezetés a gazdaságtörténetbe", a későbbi neves közgazda: Weisz (Földes) Béla tollából. Sőt a magyar gazdaságtörténelem, ha egyelőre még csak tudományos igény formájában is, már előbb jelentkezik: ugyanő már 1872-ben hangoztatta „a hazai gazdaság tüzetes történelme megírásának szükségességét". Amilyen figyelemre méltó, hogy e követelménnyel a közgazdaságtan képviselője lép a nyilvánosság elé, legalább anynyira jellemző: történész részről hogyan reagálnak a felhívásra. „Valóban, ennek szükségességéről mi is már régóta nemcsak gondolkozunk - írja a liberális irány egyik fő képviselője, a Magyar Történelmi Társulat titkára: Thaly Kálmán -, de évek előtt egyenesen föl is szólítottuk erre egyik kitűnő gazdasági írónkat, kiemelvén előtte azon szembeötlő körülmény visszásságát, hogy a magyar faj kizárólag mezei gazdálkodással foglalkozván hosszú évszázadok óta, mégis e kedvenc foglalkozásának külön történelmét még eddig senki meg nem írta. Erintett t. írótársunknak tetszett az eszme, ígérkezett „valósítására", de amikor, csak mutatóban, kézhez kapott néhányat a levéltári források közül, „az óriási adathalmaztól úgy visszariadt, hogy tervét abbahagyta... E föladat egy emberéletet, egy írói pálya odaáldozását igényli: de oly fontos nemzeti előhaladásunkra nézve, hogy ezen odaáldozást teljesen megérdemli, s az a tehetséges író, aki erre vállalkoznék: bizonyára örök emléket emelne magának, s nagy hasznú szolgálatot tenne nemzetének".

18 A feladat fontosságát történész részről is felismerik tehát, külön mezőgazdaság-történelmet képzelve maguk elé, de ahelyett, hogy maguk gyürkőznének az áldozatos munkának, legszívesebben egy „gazdasági íróra" hárítanák azt. S nem ütköznek meg azon sem, hogy vállalkozó nem akad: a sajátos agrártörténeti források magukra a liberális irány híveire is taszító hatással vannak, s a bennük való elmélyedés helyett inkább közvetett utakon tapogatóznak gazdasági múltunk felé, ha az egyáltalán megragadja érdeklődésüket. u

'Horválh Pál: Nemzetgazdasági elvek, a XVIII. és XIX. században tartott országgyűlési munkálatokból kivonva. Pest 1871. 3. I. ' 'Kerekes György: A régi magyar törvények közgazdasági vonatkozásai. Bp. 1901. 1. 1. 18 Weisz Béla: Reform 1872. 113. 1. - Századok 1872, 351-2. 1. - Vö. Közgazdasági Lexikon, szerk. Halász Sándor és Mandellő Gyula, I. Bp. 1898. 717.1.