18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

PINTÉR JÁNOS: Emlékek, gondolatok Wellmann Imréről

továbbá az 1828. évi országos összeírás anyagából éveken keresztül folyó rendszeres agrártörténeti regeszták készítése. Wellmann koordinálta és felügyelte a külső munkatársak által végzett „Urbaria et conscriptiones" elnevezésű levéltári forrásanyag agrártörténeti adatainak kijegyzését. Már elműlt 60 éves, de fogékony volt az újra: az 1970-es években a múzeumban megkezdett számítógépes agrártörténeti forrásfeldolgozó munka egyik fő támogatója volt. A múzeumban eltöltött évei alatt kutatásai elsősorban a magyarországi földművelési rendszerek alakulásával, a 18. századi magyar mezőgazdaság problémáinak, történetének teljes körű vizsgálatával foglalkozott. Számtalan cikke, tanulmánya jelent meg e témakörökből hazai és külföldi folyóiratokban, tanulmánykötetekben. Egyik kiemelkedő munkája, „A magyar mezőgazdaság a 18. században" már Wellmann-nak a múzeumból való távozása után jelent ugyan meg, de a tényleges alkotómunkát még az intézményben végezte. Sokat tett Wellmann Imre a Magyar Mezőgazdasági Múzeum nemzetközi kapcsolatainak bővítése és a hazai agrárfejlődés történetének külföldön való megismertetése érdekében. Tevékeny részt vállalt az ICOM-on belül a Mezőgazdasági Múzeumok Nemzetközi Szervezetének (AIMA) létrehozásában, majd működtetésében, az egyes kongresszusok megszervezésében, mint főtitkár, majd később alelnök. Wellmann irányította az 1971. évi AIMA kongresszus munkáját, melyet a Magyar Mezőgazdasági Múzeum alapításának 75. évfordulóján rendeztek meg a Vajdahunyadvárban és a Magyar Tudományos Akadémián. E tanácskozáson 25 ország mintegy két és félszáz múzeumi szakembere vett részt, s nemcsak az ICOM, hanem az UNESCO és a FAO képviselői is jelen voltak. Az ICOM több évtizedes történetében ehhez hasonló nagyszabású összejövetel csak az ugyancsak budapesti, 1987. évi tanácskozás volt. A kongresszus előadásait - idegen nyelven - ugyancsak ő szerkesztette vaskos kötetté. Számos külföldi tanulmányúton, konferencián vett részt Ausztriától Franciaországig, Németországtól Svédországig. Mindenütt az összevetésig lehetőségeket kereste a hazai és a külföldi agrármúlt között. Minden lehetőséget megragadott, hogy ismertesse Magyarország agrártörténetét, fehér foltokat eltüntetve, vagy éppen téveszméket cáfolva. 1972-ben Kairóba utazott, hogy az ottani - magyar közreműködéssel az 1930-as években létrejött - mezőgazdasági múzeum korszerűsítéséhez adjon tanácsokat, amikor a nyílt utcán egy autó elgázolta. Séilyos sérüléseket szenvedett, több operáción esett át, de hónapokig tartó gyógyulása után töretlen munkakedvvel dolgozott. Egyik meghatározó alakja volt a hazai rendezésű nemzetközi gazdaságtörténeti konferenciáknak, történész kongresszusoknak. Tudása révén Magyaország legnagyobb történész szaktekintélyei közé tartozott, pedig nem titkolta ellenérzését azzal a rendszerrel szemben, mely az 1940-es évek végén megfosztotta akadémiai tagságától, s a Magyar Mezőgazdasági Múzeumba kerüléséig csak levéltári munkára adott számára lehetőséget. Ezt végül is nem bánta, hiszen ezek adták neki azt a hatalmas ismeretanyagot, amelyek publikálására az 1960-as évektől nyílt lehetősége. Wellmann Imre szívélyes, de zárkózott ember volt. Megpróbáltatásai, keseréí élettapasztalatai következtében ezen nincs is csodálkozni való. Múzeumi munka-