18. századi agrártörténelem. Válogatásd Wellmann Imre agrár- és társadalomtörténeti tanulmányaiból (Officina Musei 9. Miskolc, 1999)

PINTÉR JÁNOS: Emlékek, gondolatok Wellmann Imréről

gezzen, mindezt úgy, hogy szorosan együttműködik más, az agrártörténeti kutatásokban résztvevő irányító szervekkel (mint például az MTA Agrártörténeti Bizottsága) , és különböző intézményekkel (kutatóintézetek, agrár- és tudományegyetemi tanszékek). A kutatásoknak tematikailag mindenekelőtt a termelőerők és az agrotechnikai változásaival kell foglalkozniuk, időben pedig a 16. századtól 1945-ig terjedő időszakot kell felölelnie - írta Wellmann Imre. További teendőnek jelölte meg az agrártörténeti forrásanyag számbavételét és feltárását, és egy agrártörténeti dokumentációs bázis kiépítését. Wellmann Imre szorgalmazta, hogy a kutatások eredményeit minél előbb publikálják. Része volt abban, hogy már 1962-ben megindult a műzeum évkönyve, a „Magyar Mezőgazdasági Méizeum Közleményei" címmel. Ugyancsak egyik életrehívója volt az egyre szélesedő kutatások anyagából kikerekedő önálló monografikus feldolgozásoknak, a "Mezőgazdaságtörténeti tanulmányok" elnevezésű sorozatnak. Ez utóbbinak egyik kötete Wellmann Imre munkája, mely "A parasztnép sorsa Pest megyében kétszáz évvel ezelőtt tulajdon vallomásainak tükrében" címmel jelent meg 1967-ben. A forráskiadvány a Mária Terézia rendeletére készült urbáriumok összeállítása előtti, a helyi agrártermelés földesűri szolgáltatásokat, jogviszonyokat tudakoló kérdőpontokra adott Pest megyei válaszokat gyűjtötte öszsze és hozta nyilvánosságra. Külön értéke a tanulmánynak az átfogó gazdaság- és társadalomtörténeti bevezetés. E munkájának megjelenéséig a jobbágyság életéből fakadó, annak látásmódját tükröző források felhasználására - főként a feudalizmus időszakából - alig került sor. Pedig a hazai agrárfejlődés alakulását - ideértve annak gazdasági és társadalmi voltát is - valójában a parasztság köréből származó források alapján ismerhetjük meg igazán. Mint Wellmann írta: „Az úrbérrendezés alkalmából jegyzőkönyvbe vett paraszti vallomások ... az állam rendeletére, s a vármegye embereinek közbejöttével rögződtek írásban, valójában forma szerint is népi eredetű kútfőink sorához csatlakoznak". Szerepe volt a már említett agrártörténeti dokumentációs bázis megteremtésében is. A hivatalosan Adattárnak nevezett, de valójában inkább agrártörténeti archívumnak tekinthető részleg anyagának gyűjtése az 1960-as évek derekátólvégétől kapott nagy lendületet. Gazdasági iratok, oklevelek a 15. századtól napjainkig, archív fotók, mezőgazdasági vonatkozasd térképek, állattenyésztési törzskönyvek, agárműszaki dokumentációk, mezőgazdasági filmek, a magyar agrárműit kiemelkedő egyéniségeinek személyi emlékanyaga és még számos egyéb, megőrzésre érdemes értékből alakult ki a tízegynéhány gyűjteményből álló Adattár. De Wellmann nemcsak a gyűjtést szorgalmazta, hanem kidolgozta azt az ETO-n alapuló, tematikus katalogizálási szakrendszert (később közismert nevén a „Wellmannrendszert"), mely az archívumban való kutatás, eligazodás megkönnyítésére szolgált szerteágazó tematikus felépítésével. A későbbi évtizedek során tovább finomították a szakrendszert és a gyűjteményekben való tájékozódáshoz ma is kitűnően használható. Azt a célkitűzést, hogy a Magyar Mezőgazdasági Műzeum az agrártörténeti kutatómunka központja legyen, az MTA Agrártörténeti Bizottsága célhitellel, és akadémiai alkalmazásban álló agártörténészeknek a múzeumban történő helyezésével segítette. Az akadémiai kutatás munkáját az 1960-as évektől szintén Wellmann irányította, melynek tevékenységéből kiemelkedik az 1715. és 1720.,